Csatkai Endre dr.: Gyóni Géza tevékenysége a soproni Kultúrában.

1911-ben indította meg Röttig Odó soproni nyomdatulajdonos a Kultúra című szépirodalmi folyóiratot. Kiállítása olyan volt, hogy azóta sem jelent meg a magyar vidéken hasonló nagyszabású időszakos írás. Munkatársai sorában megtaláljuk a legjobb fővárosi és vidéki írókat. Ugyanebben az időben élt Gyóni Géza is Sopronban és egy ideig éppen Röttig Odónál a Soproni Napló szerkesztőségében dolgozott. Természetesnek tűnik fel, hogy a Kultúra is munkatársai sorába iktatta az akkor már jónevű fiatal költőt. Gyóni leghívebb soproni barátja, Richly Rezső ebben az időben maga is újságíró, visszaemlékezéseiben erre nézve ezt írja: „Gyóni Gézától tudtommal egyetlen egy sor sem jelent meg a Kultúrában. Itt-ott pesti folyóiratokban megjelent egy-egy verse, annak bizonyságául, hogy érdemes írnia, hogy megbecsülik tehetségét, de a Kultúrába nem írt. Jelentett azonban a Kultúra Gyóninak egy kis anyagi előnyt, havonta 20 koronát, amiért a szerkesztői munka alacsonyabb rendű részét, a korrektúrát ő végezte.”[1] Ismerve Richly erős kapcsolatait a költővel, a helyi kutatás mindenkor készpénznek fogadta el ezeket a sorokat, amelyek alkalmasak rá, hogy új anyagot adjanak annak a feltolakodó megállapításnak: Sopron nem becsülte meg a költőt. Azonban a Kultúra folyóirat úgyszólván egyik soproni könyvtárban sincs meg, így a kérdés Richlynek egyébként nem egészen határozottan állító jellegű kijelentése révén ellenőrzés nélkül a köztudatba Sopron és mellékesen Röttig Odó kárára került. Balogh István azonban, aki Gyóni Géza emlékének hivatott őrzője, de aki csak a fogságban ismerte meg a költőt, egyik cikkében a Kultúráról azt írja: „Gyóni állandóan szerepel benne költeményeivel.”[2]

    Alkalom adódván, átnéztük a Kultúra évfolyamait és meglepetéssel láttuk, hogy Baloghnak van igaza a kortárs ellenében. Gyóni, míg Röttigékkel jóban volt, állandó munkatársa maradt a Kultúrának. Munkássága egyébként a következő:

    1911. Első szám. Egy portré előtt. Holló Jánosnak.[3] „Búsrajzú férfiportré néz le rám a falról.” Az Élet szeretője című kötetben (1917) ezen a címen: „Bús monológ egy arckép előtt.”

    Második szám. Mélységben. „Oly mélyen benne vagy szívemben.” Megjelent az Élet szeretője kötetben. Éjszaka. „Megakasztanám ezt az éjszakát.”

    Harmadik szám. Gy. G. kezdőbetűk jelzéssel Hangay Sándor verseit bírálja.

    Negyedik szám. Fehér függönyök. „Kis éji lámpák hintenek fényt.” A Te tisztító csókod. „Nincs rajtam árnya bűnnek.” Megjelent az Élet szeretője kötetben.

    Ötödik szám. Tükör előtt. „Testet-lelket így nem mutattál.”

    Hatodik szám. Lelkek cseréje. „Vétkes, vágyas.” Most-most, de meddig?”Engedj így a szemedbe néznem.” Ugyanebben a számban Bende Tibor verseit intézi el kegyetlen gúnnyal; jelzése: Gyg.

    Hetedik szám. Péntek este. „Várnod kell, várnod sok ilyen péntek estre.” Jó volna. „Jó volna immár messze menni.” Megjelent az Athenaeum kiadta Versek gyűjteményben.

    Gyóni tevékenysége a Kultúrában tehát elég számottevő és a megjelent költemények is javarészben megérdemelték, hogy a gyűjteményes kiadásokban felvételt nyerjenek.

Soproni Szemle, 1942/3; p. 60-61.

 


[1] Richly Rezső: Gyóni Géza soproni évei. Sopronvármegye 1930. július 6-október 19. a vasárnapi számokban. Az idézet július 20-án jelent meg.

[2] (Balogh István), a Gyóni Géza Társaság elnökének levele az Új Sopronvármegyéhez. Új Sopronvármegye 1942. április 18.

[3] Holló János festőművész tervezte az Élet szeretőjének címlapját, amikor Gyóni még Sopronban azt ki akarta adni.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo