Pálóczí Horváth Ádám: Magyar főld

Egy éneket mondok, Akik nem bolondok s meghallják,
    Hogy időt tőlteni Jó, s verset költeni, megvallják,
    De vajjon mirül lesz notám?
    Mit penget az én hurom s kotám?
    Im mindjárt megmondom, Mert most szünik gondom;
    Perdülj azért szaporán én rotám!

Elkészitem számat, Szép magyar hazámat dicsérem,
    Apolló felségét És ő segitségét megkérem;
    Kiki dicsérje országát,
    Melytül ő legszebb jószágát,
    Azaz éltét vette, S melynek zsírját ette,
    És jól látja s tudja jóságát.

Magyarországi főld Zsíros, termékeny, zöld, itt mi nincs?
    Buzával sok verem teljes, bőven terem e nagy kincs;
    Bővölködik gabonával,
    Melyet nem kell babonával
    A jó földbe vetni, Mert úgy is vehetni
    A jó természetnek hatalmával.

Árpa, köles, rozs, zab, Hajdina, cirok, bab, kender, len,
    Melyekhez kell orsó, Ismét lencse, borsó van jelen,
    Sok tök, dinnye és ugorka,
    Melyre jó egy ital borka.
    Törökbúza és mák, Mellyel teli sok zsák,
    Mind van, amit kiván az ember torka.

Hagyma is sokféle, Rakva sok kert véle, saláta.
    Lássátok, jöjjetek, Sok a répa, retek, káposzta,
    Torma-gyökér, petrezselyem
    Zöldellik, mint szép zöld selyem,
    Ugy az ánizs, kapor, Sűrű mint a sok por,
    Nincson többrül szólnom időm s helyem.

Hát a virágokrúl, Rózsáknak szagokrúl mit mondjak?
    Mint csillagok égben, Ragyogó szépségben, szintolyak.
    Violákbúl ifjú és szűz
    Bokrétát és koszorút fűz.
    Szegfűnek illatja, Órunkat meghatja,
    Liliomtúl távoly fut a rossz bűz.

Aër meleg hüves. Mező kies füves, - villákkal
    Rakunk sok baglyákat, Töltünk sarág1yákat színákkal,
    Sokat teremnek a rétek,
    Mely a barmoknak friss étek,
    Nyárban fű, mely nedves, Télben széna kedves;
    Nincs a mi főldünkben semmi vétek.

Vedd a lovat számba, Melyet fognak hámba: nem lehet;
    Számláld a sok barmot, Ökröt, mely húz jármat: nem lehet;
    Sokaságát a tehénnek
    Láthatd itt ifjunak, vénnek;
    Tinónak, borjunak, kecskének és juhnak,
    Erdőn-mezőn disznók legelnek.

Rakvák hegyek-völgyek. Téjjel tele tőlgyek [!] folytatnak,
    Mely hasznot hajt s hajtott, Abbúl túrót, sajtot nyomtatnak.
    Kimondani volna nagy baj,
    Mennyi itt a tehén- s juh-vaj!
    Zsiros ettül szájunk, Van faggyúnk és hájunk;
    Kasokban mézet rak a sok méhraj.

Nossza hasat töltsünk, Mert terem gyümölcsünk bőséggel,
    Barack, megy, gesztenye, Cseresnye, berkenye körtvéllyel;
    Csudálkozhatsz a sok szilván,
    Amelyet megláthatsz nyilván;
    Nagy e föld halalma, Terem itt sok alma,
    Hogyha kárt nem tesz az ég ártalma.

Naszpolyát és diót, Mogyorót sokat s jót bőven ád,
    Mert fák a kertekben Sűrűk, mint vizekben a sok nád.
    Mit mondjak a szőlőtőrül,
    Sok fürtök függenek errül.
    Egy mindennek feje, Nemes fának teteje,
    Amely leszivárog a szőlőtőrül.

Mustok a pincékben, Pintekben, iccékben megforrnak;
    Nincs itt drágasága, hanem olcsósága a bornak,
    Ilyen jó föld sohol sincsen,
    Ennek párja másutt nincsen;
    Isteni jól-tétel, bő itt a tál étel,
    Melyet mi nem adnánk semmi kincsen.

Szarvast, nyúlat, őzet Ur itt süttet-főzet a szakáccsal;
    Fogja a sok vadat, Inditván nagy hadat vadásszal.
    Szabados itt a vadászat,
    Szabados a madarászat.
    Elhallgatom nevét, Madarak sok nemét,
    Mert eszembe juta a halászat.

Tekints jobbra-balra, Mindenféle halra a vizben,
    Ha halászást teszel, Halat könnyen eszel sok izben;
    Viza, harcsa, csuka, ponty, tok,
    Kecsege s compó igen sok;
    Számlálni ki győzné, Jobb ha szakács főzné,
    Mert eleget fognak a halászok.

De mint a hal-tanyák, Ugy arany s üstbányák [!] földünkb[en]
    Imitt-amott vannak, Kik sok hasznot annak [!] kezünkben.
    Ezekbül sok kincset nyernek,
    Melybül országban pénzt vernek,
    Mélly sóbánya-kutak, Táplálásra útak
    Étekben izt adnak az embernek.

Vagyon még egy dolog, Mely eszemben forog; találunk
    Sok csudás vizeket, Csudálhatd ezeket minálunk;
    Vagynak néhol itt elegek,
    Természet szerént melegek,
    Van sok savanyúviz, Melyekben van bor-iz,
    Fördenek ezekben a betegek.

Sok dolgot elhattam, Keveset mondhattam Hazámrúl,
    Szám is elfáradna S nyelvem elszáradna a számrúl.
    Hogy kibeszéljem egészen,
    Torkom arra nincsen készen.
    Áldj meg Uram! minket, Áldd meg szép földünket,
    Hogy itt lakjunk bátran és merészen.

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf