Magas a partja…
Magyar népköltés
«Magas a partja, friss a víz benne,
Itasd meg, rózsám, lovamat benne!»
«Jaj nem itatom én,
Mert kicsiny vagyok én,
Félek én tőle.
A tel lovadnak hegyes patkója,
Ha közel mennék hozzá, megrúgna;
Jaj nyomorék lenné,
Férjhez nem mehetnék,
Meghalnék búmba’!»
«Ne félj, galambom, lovam nem hamis,
Szelíd vagyok én, szelíd lovam is.
Nem rúg, nem haragszik,
Ha friss vizet iszik, –
Megnyal tégedet.»
«No hát galambom, majd megitatom,
S ha engem megrúg, lelked okolom;
Majd jól megitatom,
Jó fűre is hajtom
Kedves angyalom!»
In: Endrődi Sándor; Magyar népballadák