Koroda Pál: Vágy

Vágy éget engem – mondhatatlan:
Egy vágy utánad, szerelem!
Szívem legédesb régi álma,
Ne hagyj elégni szomjú vágyba’,
Jelenj meg immár énnekem!

Rég vártalak! Én még nem szerettem.
Megálltam egy-egy nő előtt;
Mihelyt érzéseit kilestem
Szívem szólt: »Én nem ezt kerestem!«
Bú nélkül elfeledtem őt.

Eszményem! Légi kép te nem vagy!
Az élet lángol arcodon,
Szemedben büszkeség sugára,
Szívedben mély érzések árja,
Finom gúny csábos ajkadon.

Együtt mosolygnók a sivárak
Nagy össze-vissza tömegét.
Szívemnek forró tiszta lángját
Reád árasztnám s te bűbáját,
Nem égetését érzenéd.

S a mért utam hintnéd virággal
S megédesítnéd életem:
Dicskört öveznék homlokodra
És nem múló fényben ragyogna
Derűs képed fönségesen.