Martin Ferenc: A krasznojarszki hadifogolytábor

[részlet]

…Szomorú hírt kaptunk augusztus 29-én: Románia hadat üzent nekünk. Egy ellenséggel több, s a háború még tovább fog húzódni. Vajon így is megnyerjük-e a háborút?

    Makarov étkezdést szemtelen viselkedése miatt bojkottáltuk. Ő azonban kifogott a helyzeten: kitúrta a lengyel lavkást s ő vette át mindkét étkezőt. Szóval a bojkottal mit sem értünk. Egyébként Makarov is megígérte, a jövőben mindent megtesz, ami tőle telik. Szeptember 2-án kitapétáztuk a szobánkat. Barátságosabbá tettük ezzel lakóhelyünket, azonkívül a deszkafal réseit leragasztva megszüntettük az örökös huzatot és tompábbá tettük a szomszédos szobák lármáját.

    Szeptember 20-án gyönyörű őszi időben két tisztet temettünk. A tiszti zenekar gyászindulót játszott, a tiszti énekkar énekelt. A legénységi énekkar már nem szerepelhetett, mivel a legénység a kerítésen kívülre került. Szeptember 30-án az oroszok nagy kutatást rendeztek. Mindennemű harcszerű dolgot elszedtek. Táskát, hátizsákot, kenyérzsákot, szíjat. Egynél fényképezőgépet találtak, persze lefoglalták. Nekem a termoszomat vették el. Megígérték ugyan, hogy az árát megfizetik, de leshettem. A napi megszámlálás helyett naponkint egy könyvet kellett aláírnunk, reggel és este. Egy őr hozta a szobába a könyvet, sokszor tiszt kíséretében, s előtte kellett a nevünket aláírnunk. Az esti és reggeli aláírás közt a barakkot többé nem volt szabad elhagyni.

    Október 4-én szállingóztak az első hópelyhek. Megkezdődött hát a második tél. Soknak persze már harmadik. Előjött ismét a francia, a regényolvasás, a sakkozás. Este tarokkparti, vagy énekelés. Egyik szomszédos szobába, ahol tarokkoztam, gyakran ellátogatott Gyóni Géza. Nemes, jólelkű ember volt, társasága mindenkire jó hatást gyakorolt. Két legutóbbi versét itt közlöm. Ezeket a költő szíves engedélyével az eredetiről lemásoltam.

Magyar foglyok imája

Nyitódjatok ki rácsos ablakok
Isten szemei csak ti lássatok.
Isten szemei fényes csillagok:
Rabságos éjben, bús térdeplésben
Lássátok szegény esdeklő rabot.

Magyar tanyákon zúg a fergeteg,
Magyar határon dúl a vad sereg;
Isten szemei ébren legyetek
S kit ver az átok, ti virrasszátok,
Ti virrasszátok árva népemet.

Kárpátok sziklái égig álljanak,
Tokaj vesszői vassá váljanak,
Tépjétek széjjel erdei vadak,
Ki gyűlölt kézzel rombolna széjjel
Ezer esztendős szent oltárokat.

Kunság mezőin, ami mag terem
Ölő fegyverben ólommá legyen!
Magyarád mustja méreggé legyen
Tiszai tájon kunyhó se álljon,
Kunyhó se álljon soha védtelen.

Csukódjatok be rácsos ablakok,
Erdők szálfái mind őrt álljatok,
Isten szemei fényes csillagok:
Rabságos éjben, bús térdeplésben
Így imádkoznak a magyar rabok.

*

Hegyeken át a hír szalad,
Nem hős halott, csak szürke rab.
A szívverésed elakad,
Nem hős halott, csak szürke rab.
Nem gyászruha, nem temetés,
Csak új várás, új epedés.

Nem új, halálos fájdalom,
Csak új várás, új unalom.
Nem ráz meg őrjítő sírás,
Egy hadifogoly, semmi más.
Nem hős halott, csak szürke rab.
Örülsz, vagy fáj a gondolat?

    Szegény Gyónit később szomorú sors érte. Öccse meghalt: ettől teljesen elborult az elméje. Búskomor lett. Nemsokára követte őt, költői lelke nem bírta elviselni, hogy hőn szeretett fivére egyedül nyugodjon a Krasznojarszki temetőben. Odakívánkozott melléje. Ott pihennek, a rideg temetőben, másfélezer hadifogoly között, egymás mellett. A temetőben egyébként emlékoszlopot építtettünk elhunyt bajtársainkért.

In: Martin Kornél: Martin Ferenc tartalékos hadnagy első világháborús feljegyzései. Hadtörténelmi Közlemények, 2001. március; p. 167-168.