vitéz Somogyvári Gyula [Gyula diák] költő, író, újságíró

somogyvári1Gyula diák, született Freissberger Gyula, 1929-től vitéz, 1895. április 21-én Fülesen [Sopron vármegye] született.  A gimnáziumot már a fővárosban végezte el, majd újságíró-gyakornok, 1914-ben, 19 évesen önként jelentkezett katonának. Változatos, drámai és alkotói életsorsának nyitányát az első világháború jelentette. Végigharcolta szinte az összes csatateret, a 29. jászkun gyalogezredben 36 hónapot töltött az orosz, román és olasz harctéren, már főhadnagy 1918 őszén, tartalékba helyezik súlyos betegsége miatt, így került haza. Az ÉME [Ébredő Magyarok Egyesülete tagja] 1919-ben, majd rész vett előbb a Dormándy, majd a Lemberkovics-féle kommunista ellenes szervezkedésben, a vörös terror elől a Dunántúlra menekült. A Nemzeti Hadsereg tagjaként futár Siófok és Bécs között. Majd 1920 tavaszán súlyos, krónikus betegsége miatt főhadnagyként leszerelt. Az első hazai irredenta verseskötet szerzője, [mint Gyula deák- Gyújtogatás címmel].  Ebben olvasható a „Magyar Miatyánk 1919-ből” című megdöbbentő költeménye, amely Sík Sándor [Magyarok gyónása] és Mécs László [Hajnali harangszó] hasonló témájú verseihez fogható, mindhárom vers a magyar sorsért való aggódás, a nemzet bús sóhaja, egy magasra hevített, igaz fohásza. Ehhez a nagy hármashoz, újabb irredenta bárdok csatlakoznak, előbb az ipolysági Sajó Sándor, majd nemsokára „Végvári”, Reményik Sándor a román szuronyok közt Erdélyben, aki a magyarság jajveszéklésének ad hangot. „Föltűnése és jórészt a művészete is sokban hasonlít Gyóni Gézáéhoz. Nem tudjuk még, hogy ki lappang az álnév alatt” - írta egykor Kosztolányi Dezső.

Kiáltás a végekre
/Válasz Végvári-nak/

Kiálts még egyszer! Kiálts még százszor!
[halkan, igaz – de halljuk a szavad.]
Hohó Végvári: új, magyar kakas
a rikoltásod mégis riogat!
Vagytok-e még vagy elsüllyedtek,
tiprott sírokban, szürkén, névtelen,
vagytok-e még rajongó harcosok
a Végeken, a Végeken?

Kiálts át újra, üss fekélyeket
korbács-hanggal, az alvó táboron
s mi: gyöngeszavú, rekedt kakasok,
e sápadt, csüggedt, ködös hajnalon,
megfeszülve és dülledt szemekkel,
veled zengünk majd, borzongva, éberen…
Rikolts még egyszer, virrasztó magyar
a Végeken, a Végeken!

Kiált át újra! Hasadjon a köd
ha vértengerből kél is ez a nap.
Hajó Végvári: hallod a szavunk?
Nyissad ércesre hangos torkodat.
Kiálts! S ne hagyd, hogy fojtogassanak.
Ki vagy? – hahó! én féltve féltelek…
De azért szólj és gyújtsd fel százszor is
a Végeket, a Végeket…!

                                1920. május

    Kozma Miklós hívására a MTI vidéki, utóbb a politikai csoport vezetője, 1928 tavaszán a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. iroda irodalmi igazgatója, dramaturg, lektor, a tiszti különítményeknek illetve Horthy „Fehér Hadseregének” tett elévülhetetlen szolgálatáért 1929-ben vitézzé avatták, a Petőfi Társaság tagja lett. Termékeny szerző, aki ezen elfoglaltságai közt is ontja műveit. Legnépszerűbb munkái közé tartozik ismert regénytrilógiája, a „Virágzik a mandula, a Ne sárgulj, fűzfa, valamint az És Mihály harcolt”. E művekben a háború pontos látleletét fedezhetjük föl, a regények szövetében ott él a megbékélésre való őszinte szándék és törekvés. Nem kisebb érdeklődést keltett a Nyugat-Magyarországot, pontosabban Sopron és vidékének 1921-es hősies visszaszerzését markánsan megörökítő regénye, az „És mégis élünk”. Ez a hiteles dokumentumokból és szépírói leleményből összerótt izgalmas regény ma is tanulságul s például szolgálhat a múlt értékeit tisztelő magyar olvasóknak. Nemcsak háborús témák tűnnek elő műveiből, a hétköznapokból és a magánéletéből is bőven merít témát:

„Kölyköm”

Két nagy szeme kerekre tágul
s nem tud még semmit az édesapjáról.
Akár szólítom, akár csak nézem;
büszke kis gőg van tiszta szemében.

Hogyha azt mondom: én vagyok, drága,
– fölényes ráncot vet a kis szája.
Hogyha azt kérdem: nem ismersz engem?
unottan néz el rólam a szentem.

Gőgös kis jószág. Néki oly mindegy
idő és földgömb hogyan keringnek.
Mindegy az éjjel és sugaras nappal
és kényúrként bánik velük, nagyokkal.

És hogyha aztán biggyed a szája
s durcásan torzul kis kerek pofája,
futkosás támad s van nagy ijedtség:
jöjjön az anyja! éhes a csöppség!

S aztán mint egy kis mohó pióca,
szívja a mellét sűrűn szuszogva,
míg belefárad s elszunnyad csöndbe
s boldog anyjának két szeme könnybe.

Ilyen kis zsarnok a hathetes lányom…
Köszönöm neked, égi Isten
s köszönöm néked:
Párom…

                            1922


somogyvári2    A Nemzeti Egység Pártja programjával 1935 áprilisában a Csorna országgyűlési képviselőjének választják, majd 1938 októberétől a Délvidéki, Felvidéki, majd 1939 márciusában Kárpátalja visszacsatolásakor önkéntes katona, haditudósító, aki repülőgépről is megörökítette ezeket az eseményeket a Magyar Filmhíradó Számára. A kassai bevonulás után szerveztette és szólaltatta meg az új kassai magyar rádiót. Ismét Csorna képviselője lett 1939-44-ben, a Magyar Élet Pártja programjával. Idejében fölismerte a hitleri nemzeti szocializmus hiteltelenségét, a magyarságra is veszélyes pusztító rendszerét. A magyar parlamentben Bajcsy-Zsilinszky Endrén kívül egyedül ő szavazott a második zsidótörvény ellen. Ennek közvetlen következménye az lett, hogy a német megszállás után, 1944 márciusában a Gestapo elfogta és politikai  meggyőződése, valamint a nyugatiakkal való rádiós kapcsolatai miatt a zsidókkal együtt Mauthausenbe hurcolták, ahonnan gyalog tért haza. Kádár Gyula is leírja emlékirataiban, hogy Somogyváry szemben állt a pángermán behatolási törekvésekkel, a németek feltétlen kiszolgálásával, a nemzetiszocializmussal és annak magyarországi változatával, eltehetően ezért hurcolták el. Majd 1945-ben szabadult, de a magyar kommunista rendszer nem hálálta meg humanista szellemiségét, a Magyar Rádiótól a nyugdíját megvonták, személyét teljesen elszigetelték, s azonnal tilalmi listára került..Leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. Később Münchenben élő leánya, Maria Leber Somogyváry, édesapjához hasonlóan, maga is megjárta a kommunista rendszer pokolbugyrait: tíz esztendőt töltött embertelen körülmények között a szibériai Taised lágerében.
    - Mikor kezdődött ez a magánéleti kálvária?
    - 1945 februárjában – amikor édesapám már közel egy esztendeje a nácik politikai foglyaként Mauthausenben sínylődött –, a Lánchíd közelében lévő lakásunk fáspincéjében tartózkodtunk, Buda ostroma közepette. A reggeli órákban megjelent néhány szovjet katona egy tolmács kíséretében, s minden indoklás nélkül elvittek. A tabáni templom melletti ház pincéjébe zártak és délben közölték, hogy érezzem magam letartóztatva. Később az indokot is közölték. Vőlegényem, aki tüzérfőhadnagy volt, két beosztottját nyílt paranccsal a lakásunkra küldte, hogy engem és engem és egy másik tiszt feleségét a budai ostromgyűrűből kiszabadítson és biztonságos helyre vigyen. Ezt a két embert a szovjetek elfogták és a feltüntetett címre jöttek, hogy letartóztassanak. A másik „bűnöm” az volt, hogy 1944-ben [de csak a németek bejöveteléig] vitéz Béldy Alajos országos leventefőparancsnok gép- és gyorsírója voltam.
    Gyula deákot négy évre eltiltották a nyilvános szerepléstől, ezt 1948-ban három évre mérsékelték. A drámai sors betetőzéseként 1950-ben budai lakásán az ÁVO lefogta és Kistarcsára internálta, feleségét és szüleit 400 budapesti polgárral Dombrádra telepítették. Eközben 1950. november 5-én egy provokátor által készített, neki tulajdonított rendszerellenes vers miatt az ÁVH a Fő u-ba, Vácra, majd Kistarcsára hurcolta, az internálótáborból a fővárosba szállítás után, máig sem tisztázott körülmények között, 1953. február 12-én a Mosonyi utcai rabkórházban halt meg [vélhetőleg őrei félholtra verték]. Sírját 1992-ben találták meg a Köztemető 301-es parcellájában, 1993. február 13-án újratemették.
    Somogyváry Gyula élete igaz, keresztény, magyar sors. Ötvennyolc éven át e nemzetért, az iránta táplált szeretet birtokában munkálkodott. Művei és gyakorlati tettei harmonikus egységet alkottak: a humanitás, a mély istenhit és a hazaszeretet nemes érzülete dobogott benne utolsó  pillanatáig.

A hívők éneke

Az idő jár és csak megérlel mindent.
A gyönge törzsnek terebélye nő,
akárhogy vágják hajló, ifjú ágát
s ha leverik is bimbózó virágát:
mindent megérlel lassan az idő…

Érik a könny és csoda-biztonságban
csíráz a lelkek földjében a vágy
s hiába minden régi babona,
csak bontogatja a szirom-ruhát…
Érik a könny, a nagy magyar keserv
és érik csendben az új akarat
s ráolvasások és régi igék
meg nem fojthatják ifjú életét
millió szívnek hű burka alatt.
És nincsen senki és semmi hatalom,
aki megálljon véle szemben,
mert minden induló, sarjadó rügynek
kezdete ott van a Végtelenben,
a titkos és ősi Végtelenben…

S dúlhat fölöttünk minden vihar most,
csapás zuhoghat s zúghat az örvény:
mégis kinő mi él a szívekben,
mert örök, mert szentség, mert megölelhetetlen,
mert Törvény.
                                                                                            1925

Művei:

Gyújtogatás. versek, Területvédő Liga kiadása. 1920. [még három kiadás]
Panaszkodnak a májusi szelek,  színjáték. Színre alkalmazta Lantos Sebestyén. Budapest 1921.
Az utolsó leckeóra, monológ. Színre alkalmazta Lantos Sebestyén. Budapest 1921.
A fejedelem stafétája. Regény az ifjúság számára. Budapest 1925. [Útitárs regénysorozat. 2.]
Idők sodrában, versek, Csáthy F. Budapest-Debrecen. 1927.
A fejedelem stafétája regény 1927.
A 29. honvéd gyalogezred története, 1. kötet, Szerbia, Wodutschka Károly és Freissberger Gyula 1928.
Késik a vonat, vígjáték, Budapest 1928.
Éjfél után, versek, Budapest 1928.
Dal, amelyet nem daloltak végig regény 1928.
Mit üzen a Rádió? vezércikk, Budapest 1930
Barabás Béla  Gyoma, 1931.
Virágzik a mandula , regény 1933.
Kitagadottak, dráma, 1933.
Hűség, dráma, 1934.                
A Rajna ködbe vész, regény, 1935.
A fiú nem üthet vissza.,dramolett, Budapest 1935
Utolsó szárnycsapás., dramolett. Uo., 1935.
Virágember., dramolett. Uo., 1935.
És mégis élünk regény 1936.
Virrasztó a ködben., versek, Budapest 1938.
A város meg a sárkány, regény 1939.              
Ne sárgulj, fűzfa! regény 1-2. kötet 1939.            
Vitéz Somogyváry Gyula versei 1940.
A pirossapkás kislány, regény1941.
Az asiagoi Magdolna, énekkari mű szövege 1942.
És Mihály harcolt, regény 1942.      
A hadtest hű marad, regény 1942.
Bali bég báránykája, regény 1943.  
Kalendárium  1943.  
Katonacsillag megfordul, regény 1944.
A vihar a levelet…, regény 1947.                     
A Tűzoszlop, regény 1947.   

somogyvári3Gáspár Jenő Gyula diák verseiről: 
…Gyula diák lírájában az örökkévaló bizakodást, a törhetetlen magyar hitet hirdeti. Szerelmi költészete oly méltóságteljes és meleg férfilírával szól hozzánk, hogy talán még megkapóbb, mint a harctér szenvedésében kelt ciklusa. Tiszta világnézet, letisztult szerelem, mély Isten-filozófia váltakozik lantján, amely gazdag, kifejezésmódjában modern, de mindvégig magyar.

Magvető a Tisza-parton

Húzzátok, hej, a fiatal barázdát,
törjétek egyre a régi ugart!
Recsegjen, nyögjön a szúette járom,
ostoros gyerkőc gyorsabban járjon,
pirosló hajnal ne lássa ágyban,
ne lássa ágyban – de izzadtságban –
serény szántásban az újult magyart!

Duzzadt köténnyel a barázdán járok,
nyikorgó, áldott, vén ekék mögött
és hintem a magot most jobbra-balra,
zizegve szórom éhes ugarra
tiszta magját a szent Gyűlöletnek.
Tiszai tájon ilyennel vetnek,
ilyennel vetnek most minden rögöt.

Pogány termés lesz mire majd kisarjad.
Kemény, acélos, csodatevő mag.
Nekünk: éltetőnk, mannánk, kenyerünk
– vérrel duzzasztja sok apadt erünk –;
másoknak: méreg, halál kenyere,
romlás, gyehenna, poklok étele,
poklok étele mindegyik falat.

Pogány termés lesz. Én vetem a magját,
hej, csak törjétek azt a parlagot!
Gyűlölet magját a magyar földeken,
ifjan dalolva, boldogan vetem.
Piros hajnalán a szép kikeletnek,
tiszai tájon ilyennel vetnek,
ilyennel vetnek az új magyarok…  

összeállította: -cspb-

szozattv


szozat a tiszta hang Edelsheim Gyimesi Laci könyvbem SajóPlakát 1 bevonulás szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf