Tűz Tamás: Tavaszi zsörtölődés

A szarvasok ősnyelve
a madarak koloratúrszopránja
medvék cammognak át az istenek alkonyán
egyetlen díszlet a lemenő nap
tengerben vergődő szárnya
felsikoltanak valaki de nem mer
keze ügyéből elpárolog
az égre igyekvő vizek utolsó cseppje is
virágokat szed még a kiirthatatlan
tisztások zenekari árkában
hol csóka káricsál és szöcske prüsszög
a művészkijárón sorra tűnnek el
az éjszaka zenészei
hogy becsempésszék hangszereiket
a szerelemre gyulladt felhők
gyapjú takarója alá
húrokat zendít a makrancos szél szeretné
kibontani a ciprusok befont haját

micsoda balszerencse
béljós fuvallatok járnak a széttaposott
madarak holtteste körül
fölismerhetetlen a partra sodort
sirályok jégverem-tekintete