Bácsmegyei Napló: Gyóni Gézáról

Szabadka, november 12.

Ha mi most leírnánk Gyóni Gézáról, a költőről mindazt, ami a véleményünk róla: elfogultsággal lennénk vádolhatóak. Valóban elfogultak is vagyunk, - vele szemben senki, aki ismeri, nem lehet tárgyilagos, bár nincs szükség semmi jóindulatra, csak megértő lélekre, ha az ő színarany poéziséről van szó. Körülbelül ezeknél fogva leadjuk Gyóni Géza arcképét, amint azt a Bajai Hírlapban megrajzolta Attlay. Ha furcsa is, és szokatlan, hogy Baján írni tudjanak, ez egyszer mégis így van és tessék belenyugodni ebbe nagyérdemű publikum. Attlay írása a következő:

    [Ez a néhány sor nem tart számot az irodalmi méltatás címre, mert vidéki újságban némileg félszeg és hálátlan dolog irodalmi műveket s különösképp verseket ismertetni. Célja is alig van, legföljebb annyi, hogy írója örülne, ha néhányan, akik szeretnek elkábulni a szavak muzsikájától érdeklődnének sok-sok gyönyörű új vers s egy érdekes egyéniségű poéta, Gyóni Géza iránt: - de e kis cikk valószínűleg mégis leginkább azért íródott, hogy az író kivetítse azokat az érzéseket, amelyeket Gyóni merőben szubtilis poézise rezegtetett meg benne.]

    Gyóni Géza pompás újságíró a szomszéd Szabadkán, akinek lelkében a fárasztó napi újságírói robot munka után halk és meleg versek zengenek. E versek, amik most a Bácskai Hírlap vasárnapi számait ékítik, bánatos zománcukkal és finom cizelláltságukkal egy álmokkal telt, dús és artisztikus hangulatú költőt lehelnek elénk. Gyóniban külön él az újságíró és a poéta. A zsurnaliszta éles szemű, tisztán lát s bátran zendülő sorokkal támad a fonákságoknak, bár tud elnézően is mosolyogni. A poéta látását a bánat fátyolozza, a harcias kedvet felszívja a költő mindent megértése s megbocsátása s a szavak, sorok heves lüktetését művészete halkra tompítja. Verseinek minden sora zene. Verlaine poézisának lelke, de la musique avant tout chose, - Gyóninál is dominál. De a szavaknak ez a muzsikája nem fullad egyhangúságba, hanem színes, változó és mindig hűen simul a gondolatokhoz. S mivel a költő hangulatai mélyek s mégis szubtilisek, minden verse gyengéd és frappáns gondolatokkal telt s ezeket a versek technikai zenéje körülrajongja, mint ahogy alázatos rabszolgák halktónusa hárfapengetése körülfolyja Salome fátyolon át is vakító testét és ritmikus táncát.

    Gyóni költészete tehát tartalmas és briliáns technikája. E két tulajdonság azonban még nem ad teljes értéket egy poétának sem. Az intelligencia – a tudás értelmében – maga is fölbányászhat graciőz vagy filozofáló gondolattémákat, a rutin és tanulmányozás pedig, ha nem is tökéletes mértékben, a technika urává is tehet, - kell tehát valami harmadik árnyalatnak lennie a költeményekben, amely élesen megkülönbözteti mások alkotásától, s amely nem sajátítható el, amely legbensőbb érték, s amelynek a kifelé való harmonikus megnyilvánulása adja meg egy-egy poézisnek a feltétlen értéket s ez az egyéniség. Gyóni Gézát bajos irodalmi kasztokhoz sorolni. Adytól, Babitstól, Kosztolányitól kétségtelenül tanult, de nem hagyta magát leigázni. Enyhe szomorúságának háttere nem az, hogy „az élet szíve gyökeréig fáj” (Ady) s ami a mostani fiatal költők versein ömlik szét Ady roppant hatásaként, mert Gyóni bánatát egészen egyéni okok motiválják s ez a bánat leginkább talán Poe „sadness”-ével áll vonatkozásban. Gyóni lelki élményei – s nem a sablonos, sőt divatos fájdalmaskodás – víziói, foszlott reményei s főleg lágy érzékiséggel telehintett szerelmei adták meg verseinek a szomorúság locale conbeurjét. Lírája művészi, hevült s szinte törékenyen finom. Az omló rímek zenéje a fület kábítja el, a hamvas, szinte illatos és bujaképek, trópusok és delikát finálék pedig az agyunkba hintenek ópiumos mámort. Néhol – mintha egy-egy akkord a tragikus Arthur Rimbaudra emlékeztetne még. Poe s Rimbaud – e két különbözőség – poézisa nemes vegyületet alkot Gyóniban, anélkül, hogy bármelyiknek pozitív hatása kimutatható lenne, s a versek csak úgy emlékeztetnek rájuk, mint valami táj a kedvesünk csókjára: - nem tudjuk mért, de hirtelen arra kell gondolnunk.

    Gyóni Géza még valószínűleg fejlődik, művészete újabb szépségekkel telítődik, - de hogy miért olvassuk még most is javarészt vidéki lapokban pompás verseit, s hogy miért ismerik még oly kevesen a Gyóni nevet, annak speciális irodalmi viszonyainkban van a magyarázata. A pesti irodalmi klikklapokba való bejutáshoz nem elég a művészet, stréberség is kell hozzá, Gyóni pedig csak művész

Gyóni Géza költői kvalitásainak méltatása 1913. november 9-én jelent meg a Bajai Hírlapban, a „Látogatás álomkastélyban” című vers egyidejű közlésével. A kolléga elismeréséről a Bácsmegyei Napló szerkesztősége négy nappal később tájékoztatta a szabadkai olvasóközönséget, 1913. november 13; p. 2-3.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf