Gyóni Géza: Flamingó Szabadkán, Öreg színész álma, Vasárnapi utcán

Gyóni Géza:

Flamingó Szabadkán

Hol rejtelmes kék az ég,
S a szőke víz oly lágyan ringó,
A Nílus szent vizei mellől
Sándorba tévedt egy flamingó.
S amilyen szerencséje volt,
Épp olyan házba flamingolt,
Ahol – nem ritka vendégképpen –
Végrehajtó működött éppen.

Szép madár, embermagasságnyi,
A végrehajtónak meglátni
És megszeretni:
Egy pillanat műve volt.
S a madárhoz így szónokolt:
„Á, éppen jókor, jó madár!
Ön le is van foglalva már!”

A gazda méltatlankodott:
„Tisztelje a vendégjogot!
Vendégem nékem a flamingó,
És nem lefoglalható ingó!”

Végrehajtó végzést kiránt
S feje felett forgatva zordul
A gazdára ily szókkal mordul:
„Nekem itten ne flamingózzon!
A madarat lefoglalózom
36 korona tőke
És járulékai iránt!”

S szabadkai jogászkörökben
Most eltérőek a vélemények:
Hogy a flamingóban az ingó,
Vagy az ingatlan-e a lényeg.
S fogas talány:
Egyáltalán
Hogy járulék-e, avagy tőke
S vajjon elárverezhető-e,
S ha igen,
Mennyiben,
S mint ingatlan, vagy mint ingó:
A szegény nyavalyás flamingó?
                                   
                           1913. december 15.


Gyóni Géza:

Öreg színész álma
              – Nagy Dezsőnek -

Király, ha volnék, most érdemkeresztet
Tűznék melledre „pro arte”, kedves Mester.
És elnézném a kulisszák mögött,
Hogy gyermekszívvel játszol a kereszttel.

És ha volnék százezreknek dús ura,
S életem pompás yacht az Óperencián,
Hajómra hívnálak most Thália vándora,
És megkérdezném tőled: a szíved mit kíván.

Ó, tudom, mit kívánnál: egy házat a Palicson.
Körötte víg szüretre hívjon a termő lanka,
s ne kelljen messze menni, ha úri kedved szottyan,
Az áldóját neki, egy bankóért a bankba.

S ott estelente, hűs lugasnak árnyán
Víg vacsora után, csöndes szivarnál, bornál
Szelíd baráti körben, kortyok közt vidoran
A múltak mezőire visszakóborolnál.

Idéznéd Moliert s unokádnak mutatnád:
Vén bakancsos kezében hogy állt a panganéta.
S házad felett a kéklő nyári ég magasán
Egy jobb világ felé mutatna a planéta…

De íme, rímek s álmok bús milliárdosa
Csak pár köszöntő szóval jöhettem el ma hozzád.
Mert látásodon ünnep énnékem, Mester, hogyha
Elégedettnek látom okos és kedves orcád.

                                                              (1914. febr. 1.)

/Nagy Dezső [Dés, 1842. május 25. - Szabadka, 1914. október 8.] nyugalmazott színművész méltatására.


Gyóni Géza:

Vasárnapi utcán

A boltokat hamar bezárják.
Kisasszonyok, már csókra készek.
Róják a város főutcáját
És víg fiúkkal szembenéznek.

Hadnagyok vígan fütyörésznek.
Tavasz táncol vén háztetőkön.
Víg marsot fújnak a zenészek,
S tavasz parfüm leng a nőkön.

A szentmisének most lett vége.
Cecíliának celebrálták.
A pap áldást mond még a népre,
És összecsukja Bibliáját.

Kapun kilép a szépek szépe.
Kócsagja leng, mint drága zászló,
Útján megáll az utca népe,
És száll utána nászimás szó.

Utána sóhajt szívem is,
És régi vágya újra vérez:
Ő boldog útja merre visz?
S e drága nő is, jaj, kié lesz?

Szabadka, 1914. április

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf