Gyóni Géza: Flamingó Szabadkán, Öreg színész álma, Vasárnapi utcán

Gyóni Géza:

Flamingó Szabadkán

Hol rejtelmes kék az ég,
S a szőke víz oly lágyan ringó,
A Nílus szent vizei mellől
Sándorba tévedt egy flamingó.
S amilyen szerencséje volt,
Épp olyan házba flamingolt,
Ahol – nem ritka vendégképpen –
Végrehajtó működött éppen.

Szép madár, embermagasságnyi,
A végrehajtónak meglátni
És megszeretni:
Egy pillanat műve volt.
S a madárhoz így szónokolt:
„Á, éppen jókor, jó madár!
Ön le is van foglalva már!”

A gazda méltatlankodott:
„Tisztelje a vendégjogot!
Vendégem nékem a flamingó,
És nem lefoglalható ingó!”

Végrehajtó végzést kiránt
S feje felett forgatva zordul
A gazdára ily szókkal mordul:
„Nekem itten ne flamingózzon!
A madarat lefoglalózom
36 korona tőke
És járulékai iránt!”

S szabadkai jogászkörökben
Most eltérőek a vélemények:
Hogy a flamingóban az ingó,
Vagy az ingatlan-e a lényeg.
S fogas talány:
Egyáltalán
Hogy járulék-e, avagy tőke
S vajjon elárverezhető-e,
S ha igen,
Mennyiben,
S mint ingatlan, vagy mint ingó:
A szegény nyavalyás flamingó?
                                   
                           1913. december 15.


Gyóni Géza:

Öreg színész álma
              – Nagy Dezsőnek -

Király, ha volnék, most érdemkeresztet
Tűznék melledre „pro arte”, kedves Mester.
És elnézném a kulisszák mögött,
Hogy gyermekszívvel játszol a kereszttel.

És ha volnék százezreknek dús ura,
S életem pompás yacht az Óperencián,
Hajómra hívnálak most Thália vándora,
És megkérdezném tőled: a szíved mit kíván.

Ó, tudom, mit kívánnál: egy házat a Palicson.
Körötte víg szüretre hívjon a termő lanka,
s ne kelljen messze menni, ha úri kedved szottyan,
Az áldóját neki, egy bankóért a bankba.

S ott estelente, hűs lugasnak árnyán
Víg vacsora után, csöndes szivarnál, bornál
Szelíd baráti körben, kortyok közt vidoran
A múltak mezőire visszakóborolnál.

Idéznéd Moliert s unokádnak mutatnád:
Vén bakancsos kezében hogy állt a panganéta.
S házad felett a kéklő nyári ég magasán
Egy jobb világ felé mutatna a planéta…

De íme, rímek s álmok bús milliárdosa
Csak pár köszöntő szóval jöhettem el ma hozzád.
Mert látásodon ünnep énnékem, Mester, hogyha
Elégedettnek látom okos és kedves orcád.

                                                              (1914. febr. 1.)

/Nagy Dezső [Dés, 1842. május 25. - Szabadka, 1914. október 8.] nyugalmazott színművész méltatására.


Gyóni Géza:

Vasárnapi utcán

A boltokat hamar bezárják.
Kisasszonyok, már csókra készek.
Róják a város főutcáját
És víg fiúkkal szembenéznek.

Hadnagyok vígan fütyörésznek.
Tavasz táncol vén háztetőkön.
Víg marsot fújnak a zenészek,
S tavasz parfüm leng a nőkön.

A szentmisének most lett vége.
Cecíliának celebrálták.
A pap áldást mond még a népre,
És összecsukja Bibliáját.

Kapun kilép a szépek szépe.
Kócsagja leng, mint drága zászló,
Útján megáll az utca népe,
És száll utána nászimás szó.

Utána sóhajt szívem is,
És régi vágya újra vérez:
Ő boldog útja merre visz?
S e drága nő is, jaj, kié lesz?

Szabadka, 1914. április

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf