Gyóni Géza: Új város előtt

Város, város, ahová most
Életemnek furcsa sínjén
A vonatom berobog,
Egy magányos félfülkében
(Ennyi jutott, tudod, nékem)
Szüntelen rád gondolok.

Város, város, ahová most
Fagyos tájrúl ajándékul
Hozom forró szívemet:
Olyan vagy-e, amilyennek
Lelkem, a vén álom-piktor
Vonat útján festeget?

Város, város, mi vár benned?
Gyásztorok, borús szerelmek,
Vagy nehány víg áldomás?
Életemnek furcsa sínjén
Percnyi füttyös kis megálló
Vagy nagyobb ez állomás?

Város, város, látni engedd
Beköszönő vendégednek
Sikátorod, palotád:
Várnak-e, mondd, nyílnak-e, mondd,
Tavaszi szent akarattal
Engem váró lány-csodák?

Város, város, büszke terek,
Karcsú utcák sírva látnak
Vagy mosolygó boldogot?
Öt perc még az érkezésig
És szívem, mint dob verője
Gyermekkézben, úgy dobog.

Város, büszke Bácska szíve,
Neved hallom és megtorpan
Paripám, a gyorsvonat.
Babérral vagy könnyesővel
Jöjjön immár: büszke fővel
Én bevárom sorsomat.

                    1913. február