Kiss Menyhért: Bölcsesség

Az én szememben már túlságosan
látszat a világ és tünemény;
fejem lehajtva csöndben, szomorún
eljutottam a valóság titkos
delejéhez.

Már nem vagyok reménytelen;
a lét és a semmi közt lebegve
járok, alattam a múlt
fölöttem a jövő láthatatlan
szövétneke.

Nem félek és nem borzadok,
biztosan tapintom az örök
valóság meleg áramát
és részese vagyok a titoknak.

Talán boldogan, talán boldogtalan,
szememben a tűzzel és szívemben
a nagy nyugalommal
járok még utamon;
aztán elbotolva egy kövön
hullok mély öledbe,
Istenem.