Szakál Lajos: Megkövetem a tens nemes vármegyét

Megkövetem a tens nemes vármegyét,
Hallgassa meg egy szegény lány kérését.
Szegény vagyok, azon kezdem panaszom,
Nincsen anyám, nincs rokonom, támaszom.

Egy jó legényt szerettem, az mindenem,
Gyámolómul őt rendelte Istenem!
Ez a legény sorsot húzott, feketét,
Nagy levélre fel is írták a nevét.

Az én babám nem katonának való,
Gyenge legény, megrúgja a szilaj ló,
Itthon pedig eldolgozik lassanként,
Engem elvesz, éldegélünk naponként.

Szépen kérem nagyságos tens uraim!
Hallgassák meg igazságos okaim.
A babámnál sohse láttak jobb fiút,
Kerüli és gyűlöli a háborút.

Van falunkban elég korhely s henyélő,
Istentelen vérontástól nem félő,
Azt hadd vigyék, ezt senkisem siratja,
A jó lelket úgyis csak háborgatja.

Sírva, ríva így kértem a vármegyét,
Mindhiába, nem láthattam sikerét.
Azt adták ki: törvény tiltja, nem szabad,
Az én babám katonának benn marad.

Benn is maradt, fölöltözött huszárnak,
Olyan szép volt, illet vón’ kapitánynak,
Jaj de mit ér neki a szép ruhája,
Ha érette itthon hervad rózsája.

Szegény huszár, tegnap indult Prágába,
Utoljára szorított a karjába.
Jaj Istenem, hova legyek, búsulok,
Sohsem látlak kincsem, rózsám, meghalok.