Zentai Boross Ferenc: Krasznojarszk felé

Gyóni Géza rabtársam emlékének

Hallottam, hallottam, Krasznojarszk Botondja,
Hallottam sistergő lelked lihegését:
Hahogy eszme-bárdod villogva suhintád
S börtönöd kapuján új világok rését,
Új Bizáncok fényét, új istenek létét
Bontogattad nekünk, szent Tusák Botondja,
Vasbavert Botondja…!

Hallottam, hallottam, Krasznojarszk Botondja,
Hallottam, éreztem meg-megremegésed:
Hahogy mélybe vágtad a Gondolat ónját
S méregetted búsan a börtönfenéket,
Ezt a feneketlen, űrtelen fenéket –
Szomjasan, merészen dal-tusák Botondja,
Vasbavert Botondja…!

Hallottam, hallottam, Krasznojarszk Botondja,
A zseni-jussot is: bús ködbeveszésed:
Hahogy homlokod az eszme-súrolástól
Sikítva kigyulladt s dalolva elégett
Betöltve sugárral a börtönfenéket,
Mennytüzű sugárral, vágy-egek Botondja,
Leroskadt Botondja…!
                                                     1928