Berde Mária: Búcsújárás

És újra láttam régi halk szobámat –
Az ablakok mögött a régi bánat.

Terülni hívtak régi renyhe székek:
Hallottam szárnycsapását hunyt meséknek.

Az ágy az árnyban lassan fölfehérlett:
Szívembe szólt a régi álomélet…

Vállamra hullt a nehezült folyondár,
És meghajoltam én a régi gondnál.

Rá könnybesápadt mind a régi álom,
És rámszakadt a mea-culpa járom –

…Aranyt a régi lámpa selyme hintett,
A régi Krisztus akkor rám tekintett.

Rámnézett hosszan, mégse szemrehányón,
S kigyúlt az áhítat a régi lányon.

– Óh Krisztusom, te láttad annyi évem,
Előtted sírni nem köt semmi szégyen.

Tekinteted szelíd búval jelenti:
Hogy jól tudod, mit nem fog tudni senki.

Hogy füled hallott, szemed minden látott,
S hogy szíved nekem régen megbocsátott.