Marconnay Tibor: Újra örökre kihajt

Könyvek és kétség közé
szorítva űz a halál…
Nézd hát most csak a mély
erdőt: kevélyen áll.

Elillan szomorúságod,
dús ez az őszi vadon.
Arany lomb lángol, látod:
pusztulva is szabadon.

Lobog a dércsípte lejtő,
borszínű már a bozót.
Itt semmi sem kétségbeejtő,
ontja a vén fa a jót.

A nyír már rózsaszínű,
fújja az isteni szél,
konok, örök, gyönyörű
teremtés szele beszél.

Vén törzsek lábaihoz
lombot az ifjú fa hint…
Ember! Csak téged kínoz,
ami itt rügy lesz megint.

Sirasd a fűzfapoétát,
ki újjá nem születik,
aki a vadonban éjt lát,
holott a Hajnal kel itt.

Sirasd a gonosz embert,
ki folyvást remegett,
ki újjá lenni nem mert…
De ne e rengeteget.

Tájadon újra fa lesz
a lomb, a mag nyomán.
Az élet erdeje ez,
nem dajkál mostohán.

Tavaszt dajkál az avar.
Sirass csak emberi jajt.
Az, ami élni akar
újra, örökre kihajt.

szozattv


szozat a tiszta hang
  Meghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára vargaelőadás SZAKC_Hirlevel_2022_08_31meghivo2Gyóni kötetképsissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf