Adonyi Nagy Mária: Reggeli havazás

Hó hull
Csajkovszkij óezüst zenéje
szállong ködpuha téli délelőttben
Távoli üvegek mögé képzeli magát az ember
hogy áttetszőbb legyen tisztább fémesebb
és rejtettebb amikor testén átsugárzik a szomorúság
és árnyat vet a csöndes havon
Hullnak csak hullnak a hangok
 fehér szirmai lerakódnak a csönd túloldalán
 mélyül a tél hallhatóvá válik egy virág halála az idegekben
 az éj ismeretlen surranású állatai
 a mész ijedelme a só dadogása
 halott katonák lelkében a fegyver most kattan
 utolsót hallani amint régi képeken
 leroskad a százéves kerítés
 a szívben ledől a visszhang
még egyszer meghal minden
 és még egyszer felszakad
az alkonyi szőlőskertek magánya
 laza ködliliomban vérző bibe
valaki arca

ahogy kilyuggatja a hó
a lehetséges tájat
a lehetséges hangok gyötrelmét
melyre lehull nagy pelyhekben
Csajkovszkij zenéje
mintha mindenkit egyszerre lepne be
ugyanaz a hatalmas közös álom
És mitől olyan szomorú mindez hogy árnyat vet a csöndes havon?