Gyóni Géza: A zúzmarás fák…

A zúzmarás fák dideregtek;
süppedt a hó a láb alatt...
A hótól fényes, néma úton
egy fiú és egy lány haladt.

A lány beszélt gyorsan, vidáman:
- tavasz fecskéje a havon -
A fiú egyszer, egyszer szólt csak:
„Kit szeret?...tudni akarom!”

A zúzmarás fák dideregtek;
süppedt a hó a láb alatt...
S a lány ajakán elhallgattak
a bohókás, vidám szavak.

Tavasz fecskéje messze rebbent,
s a fiú úgy sajnálta már -
Kihaltabb lett a tovaszálltán
a hófödött, fagyos határ...

...Egy házhoz értek...Benn vígasság,
hangos beszéd, víg emberek,
s a lány mohón, sietve mondta:
„Isten vele! Én bemegyek...”

Ajtó csapódott...és a fecske
benn volt a házeresz alatt...
A szél ott künn nevetve vágta
a fiú arcába a havat...

                                                        1905