Kiss Menyhért: Kettesben

Csöndes alkonyi fényben fürdik minden,
nézd, mint úszik az álmodó bús felleg;
a vágy forr a nagy, érthetetlen mélyben
s benned is erjed.

Bűvös alkonyat; álmaim szent képe
titkon feltűnik az örömre vágyva;
forró ajkad, a kéjnek tiszta kelyhét
add ide drága.

A zord éjszaka szele már fúj, érzem;
jöjj sátramba be, csak egymásért éljünk;
ó, hogy fogjuk a lángoló, vad nászban
áldani létünk.

Nyújtsd hát szájadat, érjen égig a láng
s őrizzük ez érzést szívbe zárva,
mely oly tiszta a lélek vágyától, mint
angyalok álma.