Reményik Sándor: A nő

[Mert ilyen is van, több, mint ahogy hinnők.]
„Láttam Marathon győzelmét,
Spárta leányi honszerelmét,
Xerxes özönhadát…”
Arany

Ó, én tudom: tagad a cédaság,
S a kispolgári kétely is kacag,
De én láttam a Nőt,
Aki hitves, anya, – barát tud lenni,
Testvér – erő.
Évánál is több, önmagánál is több:
Rajongó társ egy gondolat-hajón.

Ó, én láttam a Nőt,
Mikor a nagy vihar jött
És az értelem pici lángjai
Egy zord fuvallatára kialudtak.
És az értelemalatti erők
Tompa zsivaja feldöngött a mélyből.
Fehér kezével égre mutatott, –
Ő volt az értelemfeletti tény.

Ó, én láttam a Nőt,
Iránytűként, hogy eltörött a kormány,
S a vízbe dűlt az árboc lobogóstul.
Romok között, puszta fedélzeten,
Az ősigazság mágnes-sarkait
Mutatta rendületlenül.

Ó, én láttam a Nőt.
Sötét bírák előtt megállani
És el nem árulni egy rezzenéssel,
Hogy a kezében embersorsok vannak.

Hallgatni férfiként,
S szenvedni szürkén, mint a katonák.
Ó, én láttam a dühöngő Marat-t,
S egy pillanatra a Sarolta tőrét
Fehér lelkek mélyén villanni meg.

Ó, én láttam az önfeláldozást,
A nő lelkét a férfi lelke mellett,
A nőét ki cserébe mit se kért,
Sem egy perc üdvét, sem egy életét,
Csak segített, mert segíteni kellett.

Ó, én láttam a Nőt;
Gracchusok anyját, spártai anyákat –
És koporsónál keményebb szerelmet
Egy még keményebb célnak odavetve.
És én láttam a Nőt, mint ihletést,
Mint láthatatlan rózsát a sötétben,
Amelynek csak az illata lebeg. –
Ó, én láttam a Nőt
Az élet és a szerelem felett.

Ó, én láttam a Nőt,
S talán tisztábban, mint ti,
Akik örökké csak a szerelem
Piros üvegén által nézitek,
Vagy a férfi-gőg fekete üvegjén.
Ó, én láttam a Nőt.

Kolozsvár, 1921. aug. 11.