Gyóni Géza: Repülj már levelem!...

Mezőlaborc felé
Magyar madár szárnyal, -
Repülj már levelem
Repülő postával.
Gyere, öreg harcos
Te diktáld, én írom,
Magyarvér tintával,
Polyákszín papíron.

...Ne sírjon kegyelmed,
Édes anyámasszony;
Ünneplő ruhának
Gyász-szint se varrasson.
Mire a Mátrában
Patak jege indul,
Leverjük a pántot
Pántos kapuinkrul.

Mire a kiskertben
Bimbódzik a rózsa,
Hazatért fiának
Szakíthat már róla;
Hazatért fiának
Mátka-bokrétába, -
Csak a muszka sarkát
Fordítjuk még hátra.

Üzenje meg addig
A szomszéd portára:
Búban ne hervadjon
Gyönge violája.
De rakják ki szűrét,
Ha utána lógnak,
Magyar makkon hízó
Cserepár fickóknak.

Üzenje meg szintén
Az öreg itcésnek:
Jó gönci hordókra
Új csapokat véshet.
Akkor a papunk is
Csap alá heverhet, -
Csak a muszka hordón
Csapolunk még egyet.

Üzenje meg aztán
A Miska prímásnak:
Valamennyi kontrás
Gyantázván gyantázhat,
Mert a vicispán is
Táncol akkor nálunk, -
Csak még a muszkával
Egy verbunkost járunk.

Csak még a bitangját
Csavarjuk itt ráncba,
S megütjük az orrát,
Ki a miénk bántja.
Káplár fia írja
Vérrel vakolt várba -
Édes szülőanyám
A jó Isten áldja...