Ormos Iván: Przemyslnél rohan a „Botond”

- Gyóni Géza emlékének -

Gödrös az út s hideg az éjszaka
Przemysl körül, hol a „Botond” halad,
a motorzúgást hallják-e vajjon
a San fodrai s a mord várfalak?

…Ti sáncok, ti gyomlepte erődök,
tudjátok, kik harcoltak itt hittel.
Csendes perc! E néma emlékezést
öröklétbe hullásoddal vidd el

a gránát - tépte vén falak közé,
hol oroszlánként küzdött hős sereg,
s járj be ottan minden rejtett zugot,
hol repedésről esőcsepp pereg.

Suhanj Przemyslbe s ébreszd a múltat
a negyedszázadba dermedt évet,
azt az időt, mikor pokol a föld
s muszka ostrom sohasem ér véget.

Mikor galíciai ég alatt
„vad hegyek orma vérrel tarajos”
 és a halottak tömegétől már
a San is piros. Árad, zavaros.

Acélesőben, füstben keresd meg
a pionírok közt Gyóni Gézát.
Ráismersz. Lelke: láng s ágyútűzön
a féltett, sajgó hazába néz át

s egy döbbenetes őszi éjfelen,
mely sátáni halálmarsot bőget,
versbe lázít messzeséget: „Csak egy
éjszakára küldjétek el őket…”

Hallom, hallom egy rekedt, gyászos kürt
a vár sorsát s a harc végét fújja:
Krasznojarszk felé zord csillogással
megnyílik a kálvária útja.

E rögökről indult Jégországba
a néma rab, a költő-pionír,
szenvedést tűzött a kelő nap is
s a végtelen sem volt számára ír.

…Az utókor új csatazajában
Galícián át most „Botond” rohan.
Ragyogj ódon vár! Moszkva tájain
tör már jövőbe a magyar roham!

Függetlenség, 1942. június 21.