Sebesi Ernő: Gyóni Géza

„Caesar, én nem megyek” – harsogta hősen
S a Béke fénylő, szent Napját imádta,
De szelíd szívébe nyilallt zord átka
S százezrek mellől nem hiányzott Ő sem.

Ő ajka lett százezrek sóhajának
S bár reményüket fogság megfertőzte,
Harmatként csillant verse véres gőzbe
S a könnyes sóhajok hazatalálnak:

Mint hazajáró lelkek idegenbül,
Ők drótakadályt s határt nem ismernek
S felhők vonatján tömegsírok a vermek

Fölött bús, örök, intő szózat zendül:
S e szózat bennünk vádként lázad és forr,
Kik „szálkát nézünk gerendatöréskor”.

Prágai Magyar Hírlap, 1938. február 27.