Gárdonyi Géza: Ugron Gábor

Mikoriban az országgyűlések írását kezdettem, egy napon, ahogy a házba lépek, nagy lármát hallok ki a teremből, mintha legalább is öt ember gyilkolta volna egymást odabenn.
- Mi az, mi történik? - kérdem ijedten az ajtón álló rendőrt.
- Semmi, - feleli a rendőr, - Ugron beszél.
Bemegyek a terembe, hát csakugyan Ugron áll ott és velőkbe csattogó éles, erős hangon beszél arról, hogy a marhasót némely esetben tisztábban szeretik a gazdák.
Ez a beszéd úgy tűnt fel nekem, mintha Kinizsi Pált látnám, amint hősi erejének teljességét kifejtve, a két kardjával bőszülten tranchirozna egy kirántott csirkét.
Ugron nem találkozott a maga epochájával.
Ugron forradalmárnak született. A lelke tűz. A szónoklatai viharok. A mondatai kartácsok, amelyek robbannak és gyújtanak, de sohasem ölnek.
Ugron kiváló elme és kiváló szónok.
Mikor a marhasónál nagyobb érdekességű témáról beszél, az mindig eseményszámba megy. Ő már a bevezetésével túl megy azon a sikeren, hogy leköti a hallgatóság figyelmét. Ő a lelkeket ragadja magával.
Gyujt.
Rémít.
Fenyeget.
Villámot suhogtat a kormány feje fölé.
Lő, vág, szúr.
És mindezt egy perc alatt.
A következő pillanatban egyszerre leesik a hangja, és te kijózanodva, bámulva nézel rá. De a következő percben ismét ott vagy, ahol előbb voltál. Mert Ugron hangja ismét emelkedik. Hosszú, vékony mutatóujjával csáklya gyanánt vagdalja a levegőt, s a hangja csattog és a vihar újból feltornyosul és a villámok újra csattognak.
És ez így megy néha egy órán keresztül.
Ugronnak valóban az a nagy hibája, hogy nem tudja a hangját modulálni. Nem ismeri azokat a szónoklati fogásokat, amik csak a hang erejének kellő időkben és szavakhoz alkalmazottan való beosztásában érvényesülhetnek. Sohasem olvasta, hogyan szónokolt Kossuth, és nem tudja azt, amit a legkisebb énekes színész is tud: a crescsendo és decrescsendo alkalmazását.
Ugron máskülönben magas, kerekfejű, aprószemű, tüskésszakálú ember. A bajúszát nem gondozza, ami sokat levon az arca festőiségéből. Öltözködni nem tud.
Azt mondják róla, hogy ősrégi székely családból származik és hogy túlságosan takarékos ember.
Nem tudom.
Mindössze a multját: Pesten tanult, Párisba ment 24 éves korában az 1871-iki szorongattatáskor, hogy a köztársaság zászlója alatt harcoljon. Majd a Garibaldi seregébe állott és részt vett egynehány csatában.
A katonai kérdésekben való jártassága innen származik.
Fejérváry minisztert sokszor mennykövezi. Az ember azt hiszi ilyenkor: no most mingyárt neki esik és széttépi.
Pedig a beszéde után együtt cigarettáznak künn a folyosón...