Bartalis János élete és munkássága

»Bartalis János költő« – írta a Nyugatban Kosztolányi Dezső, és ítéletét az újszerűen ható természetes egyszerűség dicséretével támasztja alá: »Sehol a közelmúlt avas formanyelve, a nagyzoló, világmegváltó álromantika, a fontoskodás, a hetvenkedő, mellét verdeső öntetszelgés.«

Bartalis János 1893. január 29-én, Apácán, Brassó vármegye született, elhunyt Kolozsvárott, 1977. január 5-én Kolozsvárott tanítói majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett Budapesten. Első versei Kosztolányi Dezső támogatásával 1916-ban a Nyugatban jelentek meg. Az világháborút végigharcolta, ezután Alsókosályon, Dés mellett gazdálkodik. Kolozsváron, 1926-ban jelent meg első: Hajh, rózsafa címmel verseskötete, majd 1930-ban a Nap madara és Föld a párnám című kötetei. A székely balladákon és a Nyugat költőin iskolázott versei a falusi idillt, a kétkezi munkás önérzetét, a paraszti életforma derűjét és az erdélyi táj szépségét fejezték ki. Rímtelen és kötetlen verseire, valamint ember- és munkakultuszára az Erdélyben is elterjedő expresszionizmus hatott. Költészete nagy közönséget vonzott, a marosvécsi Helikon tagja, az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz állandó munkatársa volt. Kosályi gazdasága 1933-ban tönkrement, Bartalis az anyaországba költözött, előbb Ráckevén, majd Pilisvörösvárott volt polgári iskolai tanár. Világ térein gázolók című verseskötete 1937-ben jelent meg, ebben visszatért a kötött és rímes vershez, költői hangja egyszerűsödött. A szülőföldjétől elszakadt költő honvágyának adott hangot, majd a visszacsatolás után1941-ben hazaköltözött Erdélybe, Kolozsváron telepedett le. A mezők áldása címen, 1943-ban Budapesten jelentek meg összegyűjtött versei. Szembefordult a háborúval, 1945 után tevékenyen vett részt a romániai magyar irodalom életében. Bukarestben kiadják 1955-ben a Válogatott versek, 1957-ben a Pedig tavasz jő, 1959-ben Új mezők és új dalok felé köteteit. Felújítva a kosályi versek hangját, a természet szépségéről és az erdélyi falu életének átalakulásáról énekelt. Kései költészete az ifjúság és a múlt iránt érzett nosztalgiát, néhány szép versben a közelgő búcsú fájdalmát fejezte ki. Költői életművét Versek I-II. kötetei gyűjtötték egybe, Legszebb versei című kötetében válogatást adott ki szülőföldjén. Emil Giurgiuca fordításában románul is jelent meg kötete. Verseinek fordításai francia, lengyel, német, olasz, román antológiákban is megjelentek.

Verseskönyvei:

Hajh, rózsafa. Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1926.
Napmadara. Budapest, 1930.
Föld a párnám. Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1930.
Világ térein gázolok. Budapest, 1937.
A mezők áldása. Bartalis János összes versei. Budapest, 1942.
Pedig tavasz jő. Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1957
Új mezők és új dalok felé. Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1959
Versek. 1–2. köt. Bukarest: Irodalmi, 1963–1968
Idő, ne fuss! Bukarest: Irodalmi, 1965
Legszebb versei. I.-II. Bukarest.
Nyugtalanságok. Bukarest.
Az, aki én voltam. Önéletrajzi visszaemlékezés. Bukarest.
Veresbegymadár. Bukarest.
Vers, fájó szépség. Kolozsvár.
Jövök az Időből. Brassó.
Ujjaimból liliomok nőnek. Válogatott versek. Kolozsvár

Szentimrei Jenő Bartalis János verseiről:

Csak költő, a falu tiszta hangulatainak, az alázatos szerelemnek és a gyermek szeretetének bensőséges, szelíd énekese. Teljesen eredeti, formában, kifejezésben egyaránt. Walt Whitmann-hoz szokták hasonlítani, de az erdélyi környezet egészen más színt, egészen más színt, egészen más zenei hangzást ad verseinek, tárgyköre is elüt az amerikaiétól. Verseivel kevés népszerűséget, de annál több komoly figyelmet ébresztett Erdély határain túl is.

Az eke harcosa

Ekének harcosa vagyok,
a kicsiny földettúró, ugarhasító ekének,
a törött, béna szerszámnak,
a Mindenség hátán ketten vagyunk –
az ős, örök lények –
a felkelő nap fényében az eke szarvát fogom,
vöröslő tűzzel állok a himnuszos légben,
előttem a mezők illatos szőnyegje,
a rögöket vérrel és könnyel öntöztem,
a föld hamujába magam s fajom sorsát
elkevertem,
a porló anyaföldben én is elvegyülök.

Időtlen csillagok!
bámulhattok,
ha lehullok, a
Mindenség nem lesz sötétebb
nálam nélkül
– odaadtam fényem
túlélő egeknek.

összeállította-cspb-