Mikszáth Kálmán: Farsangi tárca
Ezek a pesti bálok sem olyanok már ám, mint azelőtt. A szép lányok nem fogytak ki ugyan hála Istennek, s nem is fognak Magyarországról kifogyni soha, hanem bezzeg kifogyott a jókedv
s nem szegénység, mert hiszen a pazar pénz megkápráztatja a szemeket, hanem bizonyos elszegényedés fojtó levegője lengedez a fényes Redout-termekben.
Az emberek arcán az látszik, hogy az, aki itt van, mindenik valami nagy bajt hagyott odahaza és az innen mintha a lábánál fogva húzná vissza.
Báró Eötvös József helyesen mondá a társaságról, hogy az olyan, mint egy csomag kulcs, mely egymás mellé tűzve szépen összecsörög, – de azért mindenike mégis más-más zárba való.
A közönséges bálok közül csak az elegánsak érnek valamit, a maszken-bálok közül pedig csak a nem-elegánsak.
A nem-elegáns álasrcos bálokon ott van az egész arisztokrácia, a jeunesse dorée, a képviselőház Apponyi Albert gróftól kezdve le egész Bakay Nándorig.
Minden ilyen bálnak van egy bálkirálynője, éppen úgy, mint a tisztességes báloknak, csakhogy egy ilyen királyné sokkal veszedelmesebb amazoknál, mert nem csupán a jobbágyok szívét
kívánja és bókjait, hanem erszényüket is.
Minden időszakban volt a demimonde-világban trónus s mindig ült rajta valaki. A híres bécsi Fiakker Milly óta, legalább hat-nyolc ilyen uralkodónőt sorolhatna föl a történelem. Ott van
Miss Turtin, ott van Pepita Anne, Madamoisselle Snoor, Fehér Tilli s mindannyi mások, kiket bon ton volt akármi áron egyszer megcsókolni.
A szezon jelenlegi kedvence a szép Mariczl, aki Bécsből került ide, hol már tavaly szerepelt, mi csak úgy élvezzük már, mint surrogatumot.
Német Berciék ugyan iszonyodnak mindentől, ami Bécsből származik, de a kis Mariczltól éppen nem, s valamint a társalgásra egyesült ellenzék fiatalabb tagjait, őket is éppúgy ott lehet
találni mindenütt, ahol Mariczl megjelenik.
Mariczl pedig sokszor jelenik meg és sokhelyütt. Nem unja el soha a mulatságot.
Magas, délceg termet, gyönyörű kék szemek, hosszúkás tojásdad arc, gazdag arany haj. Egyszóval Juno lehetett ilyen, nagyon fiatal korában.
A tegnapelőtti bálon is ott volt Mariczl, rózsaszínű atlasz ruhában a legelső párizsi ruhakereskedésből, nyakán hamis gyémánt ékszer, fején hamis diadém.
Hanem hát a bál nagy hadi fortély szomorú színhelye volt s Mariczl szerencsecsillaga elhalványult, de ez csak olyan volt, mint mikor a gáz elalszik egy percre, hogy még jobban világítson
később.
A nagy esemény röviden így történt.
A belépti jegyhez minden férfi kapott egy sorsjegyet is, mert egy arany óra volt kijátszandó. Egy igazi arany óra, az egyedüli igazi dolog.
Régi szokás már, hogy az ilyen bálokban a jegyét minden férfi annak a hölgynek adja, aki neki legjobban tetszik. Éjfél táján a hölgyek sorba leülnek s várják a jegyeket. Valószínű, hogy aki
a legtöbb sorsjegyet kapja, az nyeri meg az órát is, de ha nem, úgy legalább mégis vigasztalja magát s ez az, hogy ő volt a legszebb, mert ő kapta a legtöbb jegyet.
Mondanunk sem kell, hogy Mariczl kapta volna meg talán az összes jegyeket, ha egy furfangos csíny nem történik.
A szép barna Vilma ugyanis kivágta oldalt a ruháját, a szoknyákat, a jó egek tudnák, hogy meddig s az aki jegyét neki adta, joga volt benyúlni a bűvös zsebbe.
E leleményes dolognak csakhamar híre futott a nemes férfiúi sereg között, sugdosások támadtak.
- Hogyan, a Vilma?
- Tehát egészen be lehet nyúlni. Aranyos ötlet!
Mindenki sietett Vilmához térni s Vilmának áldozni a jegy átadásával. Valóságos tolongás támadt körülte.
Mariczl le volt sújtva, kétségbeesve. El nem bírta képzelni, mért bolondul az összes férfivilág Vilma után.
- Fidone, milyen ízlés ezen a Pesten.
De azért Mariczlnak is jutott néhány jegy s a szerencse olyan udvarias volt véletlenségből, hogy csakhamar visszaállítá uralmát. Az arany órát Mariczl nyerte meg.
Vígan folyt tehát tovább a polka, a galopp, a filiszterek, honatyák és demimondok egy nagy gombolyaggá tömörülve járták őrületes sebességgel.
Ugyanazok az urak, akik holnap a „házban” talán így fogják kezdeni beszédeiket:
„A haza koporsóban fekszik.”
