A magyarok szimfóniája, Hervoja bosszúja, Mátyás király lakomája

A magyarok szimfóniája

Szent Gellért legendája nyomán

Egyszer Gellért püspök, aki egy bajba jutott hívén segíteni akart, egyik hű társával, Walter mesterrel a királyhoz sietett. Ahogy mentek, egyszer csak elesteledtek, ezért egy erdős részen, amely disznók makkoltatására nagyon alkalmas volt, megszállottak.

    A vándorok eltörődött testtel elaludtak, s hát éjféltájban nagy zúgást hallottak. Erre mind a ketten felriadtak.

    Malomkő zúgását hallották, pedig ott a közelben nem állott malom. Elcsodálkoztak a malomkőzúgáson, és még jobban, amikor egy dal is felcsendült: a kézimalmot hajtó asszony dalolni kezdett.

    Amikor a püspök a dalt meghallotta, odafordult Walter mesterhez és azt kérdezte tőle:

    - Hallod-e a magyarok szimfóniáját, miképpen szól?

    És mind a ketten nevettek azon az éneken.

    Az asszony erről semmit sem tudott, csak forgatta a malomkövet, és énekelt tovább. Az ének pedig felszállt a magasba.

    Gellért püspök nem alhatott tőle, ezért elővett egy könyvet, és az ágyban olvasni kezdett. De nem tudott a szent könyvre figyelni, ezért ismét Walter mesterhez fordult, és azt kérdezte tőle:

    - Mi ennek a dallamnak a lejtése? Te értesz hozzá, hiszen kántor vagy. Aztán meg ugyan ki énekel éjszakának idején? Mert úgy megragadott ez az ének, hogy az olvasást sem folytathatom miatta.

    Azt mondta erre Walter mester:

    - Egy népdal dallamát halljuk. Ami pedig a személyt illeti: a házigazdának a szolgálója énekel, aki kézimalmon gazdája gabonáját őrli.

    Kérdezte a püspök:

    - Ügyességgel vagy erővel hajtják-e a malmot?

    - Ügyességgel is, meg emberi erővel is, mert a szolgáló saját kezével forgatja körbe a malomkövet.

    Azt mondta erre a püspök:

    - Milyen csodálatos dolog ez! Ha ügyesség, emberi ész nem volna, ugyan ki tudná a fáradságos munkát elviselni? Boldog ez az asszony, aki másnak hatalma alatt él, és nehéz szolgálatát ilyen vidáman, zúgolódás nélkül végzi.

    Gellért püspök nem feledkezett meg a szolgálóról, másnap nem csekély összegű pénzt adatott neki.

Hervoja bosszúja

Thuróczi János krónikája és Tinódi Sebestyén költeménye nyomán –

Nagy úr volt otthon, a maga hazájában Hervoja spalatói herceg, de Zsigmond király udvarában kicsi volt a becsülete. A magyar urak csak figuráztak vele, mindig gúnyolták, folyton bosszantották.

    Különösen Csupor bán ingerkedett vele, ahányszor csak meglátta az udvarban, mindig kinevette, és ökörbőgéssel köszöntötte.

    Nyelte a mérget Hervoja herceg, tűrte a tréfa vastagját is, de szíve mélyén haragot forralt, és készült a bosszúállásra.

    Eljött a bosszúállásnak is az órája: Hervoja herceg hadat gyűjtött, zsoldosokat is fogadott, és Magyarországot váratlanul megrohanta.

    Amikor a király erről tudományt szerzett, mindjárt megbízta a vezéreket, hogy induljanak Hervoja serege ellen, és Boszniáig meg se álljanak.

    Ezt kétszer mondani nem kellett: Garai János, Maróthi János és Csupor Pál bán erős sereggel útnak indultak, s nemsokára Bosznia hegyei között jártak.

    Ott várt rájuk Hervoja herceg válogatott sereggel. Nem is hátrált, hanem bátran szembeszállt a magyarokkal.

    Harsogtak a kürtök, szólt a puska, tört a lándzsa, és hullott az ember. A magyarok már-már győztek, a bosnyákok mindenütt visszavonultak, amikor egyszerre a hegyek tetején nagy kiáltozás támadt:

    - Fut a magyar! Fut a magyar!

    A ravasz Hervoja bosnyákokat küldött a hegyek tetejére, azok kiáltoztak, hogy a magyarokat megzavarják.

    Ez a kiáltozás megrémítette a magyar sereget, mert mindegyik csapat azt hitte, hogy a másik elfutott, így aztán az egész sereg futásban keresett menedéket.

    A bosnyákok az összes vezéreket elfogták: fogságba esett Garai János, Maróthi János, de még Csupor Pál bán is.

    Sötét tömlöcbe zárták, erős vasakkal megvasazták a vezéreket, és nagy váltságdíjat követeltek a szabadulásért.

    Drága árat fizetett a szabadságért Garai János, még nagyobb summa aranyért szabadult ki Maróthi János, de legrosszabbul Csupor Pál bán járt: őt semmi pénzért nem bocsátotta el a herceg. Hiába ígért akármennyit, a herceg nem bocsátotta meg, hogy Zsigmond udvarában mindig így köszöntötte: Bő! Bő!

    No, ha így köszöntötte, Hervoja herceg meg is állotta a bosszúját. Erősen megkötöztette a bánt, aztán odahozatott egy nyers ökörbőrt, és azt mondta:

     

Éltedben szólasz vala te ökörszóval,

Immár te szólj most ökörábrázattal!

    Nem volt irgalom: Hervoja nyers ökörbőrbe varratta a bánt, ágy vettette bele egy nagy tóba.

 

Mátyás király lakomája

Galeotto Marzio nyomán –

Magyarországon az a szokás, hogy négyszegletű asztalnál étkeznek, és mindent lében szolgálnak fel, a mártások pedig az ételek minősége szerint különböznek egymástól. A libát, a kacsát, a kappant, a fácánt, a foglyot és a seregélyt, ami az országban bőven található, éppen úgy, mint a marha, a bárány, a sertés vagy a vaddisznó húsát, más- és másféle lében, kirántva és becsinálva szolgálják fel.

    A magyarok valamennyien egy tálból esznek. A falatok kiszedésénél és a húsevésnél villát nem használnak, nem úgy, mint Itáliában szokásos. Minden magyar egy-egy szelet kenyeret tart a kezében, és arra veszi ki a közös tálból a megkívánt falatot. Ezt aztán darabokra szedi, és ujjával emeli a szájához.

    A magyaroknál rendesen nem osztják szét előre az ételt. Ezért aztán alig akad vendég, aki a gazdagon megterített asztal mellett kezét vagy ruháját tisztán tudná megőrizni. Ugyanis a sáfrányos mártás le szokott csöpögni, és bepiszkítja a vendéget.

    A magyarok sáfrányt, szegfűszeget, fahéjat, borsot és sok más fűszert használnak.

    A mártástól és a sáfrányos létől a vendégek ujja valósággal csepeg, de Mátyás király, aki ugyancsak kézzel nyúl mindenhez, sohasem csepegteti le magát, pedig nagyon figyel a társalgásra.

    Mátyás lakomáin mindig vitáznak egy-egy jelentős kérdésről, vagy tréfálkoznak, esetleg énekelnek. Itt ugyanis sok énekes és lantos van, akik magyar nyelven énekelnek a hősök viselt dolgairól. Az ének mindig valamilyen hőstettről szól, az anyagnak bővében vannak: a dalok többnyire a török elleni vitézkedésről szólnak. Szerelmes dalt ritkán énekelnek. A szöveg szépen hangzik: a magyarok, akár nemesek, akár parasztok, körülbelül egyforma nyelvet használnak. Beszédükben ugyanaz a kiejtés, a szavak használata és a hangsúly. Ezért a hősi dalokat egyaránt kedvelik az urak és a parasztok, meg is értik az ország szívében éppen úgy, mint az ország határain.

    De hogy a lakomához visszatérjünk: Mátyás király gyakran beszélt evés közben, máskor figyelemmel hallgatta mások beszédét, olykor pedig hősi dalok előadását. De bármilyen figyelemmel kísérte mindazt, ami az asztalnál történt, sohasem feledkezett meg a tisztaságról. Ő is mártásos húst fogyasztott, mint a többiek, de míg azoknak az ujja és a ruhája mindig foltos lett, a király folt nélküli ruhában és tiszta kézzel kelt fel az asztaltól.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf