Lendvai István: Ádvent a Naphegyen
Ilyenkor Jézuska jár itt a Naphegyen.
Akár havas estén, akár esti ködben,
mécs vagy csillár körül gyémántszárnya röppen.
Látatlan láthatón mindenütt látogat.
Gyermekszívecskékben gyújtogat álmokat
tündérfényes fákról, csodaajándékról.
Kis markából ezer mennyországot szétszór
villában, viskóban, ahova bemegyen.
Minden est karácsony már itt a Naphegyen.
Ó, gyermeki ádvent, elkóstolt karácsony,
mézes lakmározás az álomkalácson!
boldog vágy, mely maga is megteljesedés,
melynek áldott sokán nem sír fel a »Kevés!«
Ó, lángoló esték, mikbe nem tép bele
téli hajnalórák orkánozó szele,
fagyos télhomályban rémült embersírás,
hogy támad-e Csillag, isteni jel-írás
bomlott birodalmak, omlott Bábel tornyok
véres halma fölött, miket ördög hordott,
s támad-e még harmat dúlt lélekmezőkön,
zendül-e Glória hirdetni, hogy Ő jön?