Szép Ernő: Mátyás király tréfái 9

A cigányok a légy meg Mátyás

Hát ezt hallottátok-e gyerekek?
Egyszer a régi sátoros cigányok nagyon eléheztek, mer4t olyan időbe voltak, hogy nem találtak az úton se vadkörtét, se epret a fáján, se a földeken káposztát meg dinnyét, amit elcsóreszolhattak volna. Hát amint nagy szomorúan nézelődnek ott az ország útján, megláttak az árok fenekén, a lapu közt, egy szép nagy ezüst tálat. Na lett jókedve a cigányságnak, el lehet gondolni. Mingyár odavitték az ezüsttálat a kondáshoz, aki nem messzi a gyepen hajtotta a disznóit. A kondás adott nékik az ezüst tálért egy kövér kocát. Rögtön megölték a kocát a cigányok, nekiláttak a sütésnek-főzésnek. Mikor készen lettek, egy cigányasszonynak eszébe jutott, hogy se sójuk, se paprikájuk. Ki megyen be a faluba sőt, paprikát koldulni? Hát osztán kisült, hogy egyik se akar elmenni magába, attól fél, hogy addig a többi megeszi a részit. Megegyeztek, hogy mind együttesen szaladnak be a faluba.