Naszreddin Hodzsa tréfái V.

Az ajándék

Naszreddin hodzsa egyszer három szilvaszemet visz ajándékba Timur-Lenknek, a Törökországot is megszállva tartó félelmetes ázsiai mongol hódítónak. Útközben kegyetlenül nagy a forróság, ennek következtében alaposan megszomjazik a költő, s mivel ivóvizet sehol nem talál az egész környéken, rövid tanakodás után lenyel hát kettőt a szilvából, így csupán egyet nyújt át a fejedelemnek. A hatalmas úr – tekintet nélkül az ajándék minőségére és mennyiségére – bőkezűen megajándékozza az ámuló hodzsát figyelméért.
Alig telik el néhány nap, s a huncut kópé újból ajándékozó hangulatba esik; most azonban répára gondol, de egy régi jóbarátja tanácsára mégis inkább fügét visz a fejedelmi sátorba.
A felfegyverzett őrség Timur-Lenk elé vezeti a költőt. A félelmetes hódító azonban szikrázó haragra gerjed a nyilvánvaló szemtelenkedés miatt, s a fügéket kemény szavak kíséretében az utolsó szemig a hodzsa fejéhez hajigáltatja.
Boldogan mosolyog erre fel Naszreddin.
- Mit örvendezel annyira, hitvány teremtés? – kérdi tőle a fejedelem.
- Azon örvendezek, legkegyelmesebb uram – hajolt meg hódító tisztelettel a tréfás költemények poétája –, hogy ha répákat hoztam volna, bezzeg összezúzódott volna már a fejem alaposan.
Nosza, nagyot kacag a mulatságos válaszon Timur-Lenk. Ismét megjutalmazza a hodzsát, s meghívja udvarához hosszas vendégeskedésre.

Eredeti török forrás alapján írta Rakovszky József