Füst Milán költő, író, egyetemi tanár

Amikor elkezdtem az „elfelejtett költőkről” szóló sorozatunkat, tulajdonképpen Németh László felvetése inspirált: „Szeretem megismerni azt, amit szeretek.” A Füst Milán életművének elemzését azonban több más, általam fontosnak tartott kérdés is motiválta, meg Komlós Aladár egykori megjegyzése is: „A szép legendák és az érdekes pletykák hallhatatlanok”. Elsőként tulajdonképpen az, hogy a magyarországi zsidó származású írók, költők, szerkesztők legtöbbjének miért ellentmondásos a viszonya a nem zsidó irodalmárokkal, hogy Osváth Ernőtől vagy Ignotustól kezdve Kertész Imrén át a Habsburg Intézet volt igazgatója Gerő Andrásáig, miért nem zavartatták magukat az igazságtól, miért nem a kiszemelt „áldozatok” korrekt bemutatása, hanem a nemzeti (asszimilálódott zsidó) írók, költők besározása volt általában a cél. Példaképp, egy újságcikk után kirobbanó vitában (az egyébként zsidó származású) Füst Milán „egy zsidó szervezet számára antiszemitizmusa miatt nem lehet cégér”, a fennebb említett Gerő szerint. Ez a vád olyan pitiáner, amit anno Csortos Gyula a kiváló színész a „kóristák rémuralmának” nevezett, a féltehetségek, a szemérmetlen firkászok és a zsigeri ellentmondók odaböfögései, amely oly megalázó, mintha a József Attila irodalmi kávéházat egy elmegyógyintézetben nyitnánk meg.