P. Szelényi Imre: Szováta szép fényes tava…

Ment a honvád Erdély ős bércein,
Magyar szívének lángja felcsapott;
Szováta völgye boldog percein –
A székely nap lelke ragyogott!

Színes ruhákban ezred-éves álmok
Dalos ajkak, fogadta a bakát! –
Megvillant szuronyán a vágya!
Erdély örökre, – legyen a hazánk!

Kinyílt ablakok lángba borult arcán
Ragyogott az őszi napsugár…
Énekelt, kacagott ott minden lány!

A tó mellett megpihent a század!
Körül a hegyek fényben égtek még –
A tó úgy pihent, mint égi kép…