Farkas Imre: Hangulat
A fény halódó, megtörött,
Fehér hullám jő sebesen
És elsimul a fövenyen
Mint régi bú a szív fölött.
Halványul az utolsó fényfolt.
Fönn messze húznak a vadkacsák,
Lesi a fjord az éjszakát
Ólomszínűre vált az égbolt.
A parton gubbaszt egy legény.
Az ólmos ég az arca színe,
Lecsukott koporsó a szíve
Asszonyt őriz a rejtekén.