Horváth Ákos: Leánykámhoz
Te még csak indulsz, én már érkezem.
Te csak tervezgetsz, – én emlékezem.
Te az egész világot akarod…
Én már örökre csendben maradok.
Kit fogsz szeretni? Te még nem tudod,
Szívem míg ver, csak értetek dobog.
– Te a virágot téped, hol leled,
Nekem majd nyílnak a sírom felett.
Lásd, ez az élet: Jövünk és megyünk…
Apát veszítünk s társat keresünk.
S az igazi életbe a kapunk
Akkor nyílik, – ha magunk maradunk.
…Szeresd a napfényt, – légy mindig vidám,
S dalolj, mint én, ha sorsod fájna tán…
– Mégis, ha egyszer nagyon fáj szíved:
Sóhajts felém s én megfogom kezed.