Weöres Sándor: Így élek Csöngén

A hóból már alig maradt,
ami van még csupa sáros.
Pennám, fogj egy gyöngymadarat!
Legyen tarka, februáros.
A tél roncsán már örökded
szopós szelek szórakoznak
és a napok és a kedvek
farsang elé sorakoznak.
Mostanában, fene tudja,
engem mindez nem vidámít,
kiszikkadt a kedvem kutja,
holmi cécó el nem ámít.
Lekvárt eszem, töménytelent,
fél-kilót is egy-rátára,
este meg a szó-végtelent
járom, éjfél vet az ágyba,
hajnalig is elheverek
álmatlanul s mint lukjából
a hörcsögöt, úgy öntenek
ki délben a fülledt ágyból.
Igaz, hogy a föld csak kéreg,
csupa élő tűz a bele?
Igaz, hogy a föld csak kéreg,
csupa élő tűz a bele.

1933.