Palotay Gertrúd: Palóc olajütő

palóc olajutőA Palócságban olajat tökmagból vagy kendermagból „sotúlnak”. A tökmagot a kemence tetején héjában megszárítják, azután famozsárban megtörik. Egy-egy háznál oly nagy mennyiségű tökmag gyűlik össze, hogy 6-8 mozsarat kölcsönkérnek s ennyiben törnek egyszerre. Az így kapott tökmaglisztet az asszonyok a „sotú”-ba viszik (azaz az olajfűtőhöz), itt egy teknőben vízzel „meghántják”, kézzel „összegomolygatják”, majd „szétdörzsölik”. Ez a pép a „töklángja”, melyet „rézkatlanba” (vörösréz bográcsba) öntenek s ezt ráhelyezik a külön e célra készült „pörzsölőkemencé”-re. Ez a köralakú, elül tüzelőnyílással ellátott, kb. félméter magas sárfal, melyből a füst hátul kürtőn távozik. Felül nyitott, s erre a nyílásra illesztik a „katlan”-t. Alatta tüzet raknak s a sotú tulajdonosa pirítja, folyton kavargatva a pépet. Ez nagy figyelmet és hozzáértést igénylő művelet, főleg annak megítélése miatt, hogy mikor pirult meg eléggé a pép. Ha megpirult, még forrón vászonzacskóba öntik és belehelyezik a sotú préselőüregébe. Alája azonban előbb két kötéldarabot helyeznek, keresztben, s négy kinyúló végénél fogva húzzák majd ki réselés után a zacskót. A zacskó tetejére vászonruhát terítenek s efölé jön a „pap” (e) vagyis a nyomó kerek fakorong. Efölé több fapecket helyeznek, egészen a „bálvány” (d) magasságáig. A „bálvány” egy mozgatható, négyszögletes fatönk, mely a leerősített harántfa alá van helyezve. A kettő közé faékeket (b) dugnak, minden oldalról egyet. Ezeket ütik a két „bankó”-val (a). A „bankó” egy nagy és nehéz, csaknem faragatlan fatönk, mely láncra erősítve lóg alá az állvány tetejéről. A „bankó”-n fafogók vannak (a bankóból kiálló két-két fogantyú)*, s ezeknél fogva lódítja a legény a bankót az ék felé. Felváltva ütögetik a „bankó”-t az ékhez, miáltal a „bálvány” lefelé nyomást gyakorol a peckeken át a „pap”-ra, ez pedig a pépes zacskóra. A préselőüreg alján lévő falap átlyuggatott, s ezen lyukakon csurog ki a kipréselt olaj az alatti lévő gyűjtőüregbe, s innét a „csatornán” (f) át kifelé. Amilyen mértékben laposodik a pépes zacskó, annyival több pecket kell a „bálvány” alá rakni.

    Az ilyen módon nyert olaj egyhetede a tulajdonost illeti, de nem ez a főhaszna, hanem a „szakja”, vagyis a pépes zacskóban, visszamaradó „pogácsa”. Ezt még forró állapotban kihámozzák a zsákból, mert később kőkemény lesz, s disznóhízlalásra kiválóan alkalmasnak tartják.

    A sotút, ha működik, három ember kezeli: egy, aki „pörzsöl” és kettő, akik a „bankó”-kat lendíti. Úgy a sotú, mint a pörzsölőkemence az udvaron van, s mindegyiknek falábakon álló fedele van, hogy a böjt előtti időben – ekkor van a sotú működésben – eső ellen védje a dolgozókat. A sotú mindig keményfából készül, leginkább cseresznye- és bükkfából. Az itt bemutatott példány Bükkszenterzsébetről való és kb. 3 méter magas. Tulajdonosa, akinek családja már nemzedékek óta foglalkozik olajütéssel, maga faragta a régi mintájára. Ilyen olajütőt palóc vidékeken ma már aligha találunk, mert valamennyit kiszorította a csavarmenetes olajsajtoló.

 

* L. pl.: Ért. 1916, 106, Magyarremete, Bihar vármegye

Forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője, XXIV. évfolyam, I. füzet 1932.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf