Palotay Gertrúd: Palóc olajütő

palóc olajutőA Palócságban olajat tökmagból vagy kendermagból „sotúlnak”. A tökmagot a kemence tetején héjában megszárítják, azután famozsárban megtörik. Egy-egy háznál oly nagy mennyiségű tökmag gyűlik össze, hogy 6-8 mozsarat kölcsönkérnek s ennyiben törnek egyszerre. Az így kapott tökmaglisztet az asszonyok a „sotú”-ba viszik (azaz az olajfűtőhöz), itt egy teknőben vízzel „meghántják”, kézzel „összegomolygatják”, majd „szétdörzsölik”. Ez a pép a „töklángja”, melyet „rézkatlanba” (vörösréz bográcsba) öntenek s ezt ráhelyezik a külön e célra készült „pörzsölőkemencé”-re. Ez a köralakú, elül tüzelőnyílással ellátott, kb. félméter magas sárfal, melyből a füst hátul kürtőn távozik. Felül nyitott, s erre a nyílásra illesztik a „katlan”-t. Alatta tüzet raknak s a sotú tulajdonosa pirítja, folyton kavargatva a pépet. Ez nagy figyelmet és hozzáértést igénylő művelet, főleg annak megítélése miatt, hogy mikor pirult meg eléggé a pép. Ha megpirult, még forrón vászonzacskóba öntik és belehelyezik a sotú préselőüregébe. Alája azonban előbb két kötéldarabot helyeznek, keresztben, s négy kinyúló végénél fogva húzzák majd ki réselés után a zacskót. A zacskó tetejére vászonruhát terítenek s efölé jön a „pap” (e) vagyis a nyomó kerek fakorong. Efölé több fapecket helyeznek, egészen a „bálvány” (d) magasságáig. A „bálvány” egy mozgatható, négyszögletes fatönk, mely a leerősített harántfa alá van helyezve. A kettő közé faékeket (b) dugnak, minden oldalról egyet. Ezeket ütik a két „bankó”-val (a). A „bankó” egy nagy és nehéz, csaknem faragatlan fatönk, mely láncra erősítve lóg alá az állvány tetejéről. A „bankó”-n fafogók vannak (a bankóból kiálló két-két fogantyú)*, s ezeknél fogva lódítja a legény a bankót az ék felé. Felváltva ütögetik a „bankó”-t az ékhez, miáltal a „bálvány” lefelé nyomást gyakorol a peckeken át a „pap”-ra, ez pedig a pépes zacskóra. A préselőüreg alján lévő falap átlyuggatott, s ezen lyukakon csurog ki a kipréselt olaj az alatti lévő gyűjtőüregbe, s innét a „csatornán” (f) át kifelé. Amilyen mértékben laposodik a pépes zacskó, annyival több pecket kell a „bálvány” alá rakni.

    Az ilyen módon nyert olaj egyhetede a tulajdonost illeti, de nem ez a főhaszna, hanem a „szakja”, vagyis a pépes zacskóban, visszamaradó „pogácsa”. Ezt még forró állapotban kihámozzák a zsákból, mert később kőkemény lesz, s disznóhízlalásra kiválóan alkalmasnak tartják.

    A sotút, ha működik, három ember kezeli: egy, aki „pörzsöl” és kettő, akik a „bankó”-kat lendíti. Úgy a sotú, mint a pörzsölőkemence az udvaron van, s mindegyiknek falábakon álló fedele van, hogy a böjt előtti időben – ekkor van a sotú működésben – eső ellen védje a dolgozókat. A sotú mindig keményfából készül, leginkább cseresznye- és bükkfából. Az itt bemutatott példány Bükkszenterzsébetről való és kb. 3 méter magas. Tulajdonosa, akinek családja már nemzedékek óta foglalkozik olajütéssel, maga faragta a régi mintájára. Ilyen olajütőt palóc vidékeken ma már aligha találunk, mert valamennyit kiszorította a csavarmenetes olajsajtoló.

 

* L. pl.: Ért. 1916, 106, Magyarremete, Bihar vármegye

Forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője, XXIV. évfolyam, I. füzet 1932.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf