Tömörkény István: János mint szerencsés nyerő

S. szegedi honvédkapitánynak meg van az a szerencsés tulajdonsága, hogy delejes nézéssel, kézcsukló fogással s egyéb spiritiszta praktikával médiummá tudja tenni bármelyik honpolgártársunkat. A delejezett aztán képes mindenféle lehetetlen dolgok véghezvitelére: öt kártya közül kihúzza a hatodikat; megmondja, hogy mikor lesz végig aszfaltozva a Kárász utca; hány pipa dohányt szívott ki már Beck Pista; miért nincs az ember lábszárcsontja hátul, s nem elöl, amikor szükségképp nem üthetné bele az asztallábba, s végezetül mond teljes bizonyos lutriszámokat, amelyekkel rengeteg vagyonokat lehet nyerni.

    Csütörtökön este éppen ilyen delejes előadás folyt egyik belvárosi vendéglő törzsasztalánál, s a bájos médium csalhatatlan lutriszámokkal örvendeztette meg a hallgatóságot.

    Az volt a kérdés, hogy melyik számok nyernek a legközelebbi temesvári húzáson.

    A médium egész határozottan felelt:

    - 13, 50, 37.

    János, aki a jelenvoltak között létezett, megpödörte erre a kokett bajuszt.

    - Akkor nyerünk.

    Föl is írta a számokat rögtön, egy darab plajbásszal egy darab papirosra, s azt eltette a legszorgosabban őrizett zsebébe, ahol a kapása, illetve uradalmi aligazgatója részére gyűjtött szivarcsücsköket tartogatja.

    Jánosnak aztán másnap délután eszébe jutottak a szánok, de nem akarván maga elmenni a messzi lutrisboltba (nem érthető, hogy miért nincsen minden utcában három), beadta a cédulát a kiadóhivatalunkba egy forinttal együtt, hogy küldjék el a lutriba. Jánosnak, mint lapunk éjjeli munkatársának, ilyen eljárásokhoz régi szokásokon alapuló törvényes joga van.

    A cédulát a forinttal elvitték, megtették, s János még aznap este megkapta a reskontót. Betette a tárcába, azt szorgos gonddal zsebre tette, és megnyugvással várta a vasárnapot. Mert vasárnap reggel János vagyoni állapota négyezer nyolcszáz forinttal magasabbra ugrik. Ti. ennyit fizet egy forint után a magyar állam mint országos kucséber.

    Vasárnap reggel még az ágyban fekszik János, mikor behozzák neki a Szegedi Naplót. János legelsőbb is a tizedik oldalra nyit, s még a Matyit sem olvassa el, hogy ugyan mit szólhatott ő ki ezen a héten.

    A tizedik oldalon csábos, túlvilági fényben ragyognak előtte a betűk:

    Kis lottó
    Temesvári húzás: 13, 86, 50, 41, 37.

    - No ez pompás. Ezek ugyan ki lettek rendelve.

    János ezzel gyorsan öltözködni kezd, de még ki sem lépett a házból, már elterjedt a szerencsés nyerés híre. Ugyanis Jánoshoz belátogatott az összes szegedi vízművek igazgatója, akinek elmondta a dolgot. Az se szól, se hall, csak fogja a kalapját, és vágtat a Ströblbe, hogy azon melegiben elmondja a nevezetes újságot a reggeliző közönségnek.

    A másik vendég egy sportsman, aki reggeli lovaglásából tér haza, s János istállójában tartja a lovát. De miután Jánosnak nemcsak istállója, de konyakja is van, betér hozzá. János ül a széken, és nézi a reskontót.

    - Mi az, te?

    - Mi? – mondja János, és elébe adja a lapot a reskontóval diadalittasan. – Hasonlítsd össze.

    Az ám. Semmi kétség. Kijött mind a három.

    - No te ugyan szerencsés gyerek vagy, János.

    - Gondolom – mondja büszkén lapunk éjjeli munkatársa.

    Később azonban, amint beszélgetnének arról, hogy hol meg melyik bankban kellene fölvenni a vagyont, némi aggodalom támad Jánosban.

    - De hát bizonyos-e ez egészen?

    - Bizonyos-e? – mondja a vendég. – Hát add el nekem ezer forintért ezt a reskontót.

    János sietve nyúl a lutrijegy után, s a tárcájába teszi.

    - No majd csak – szól hamiskás mosollyal – magam veszem én föl a négyezernyolcszáz forintot.

    Ezzel aztán eljönnek hazulról, s János megy a kecskekaszinóba diadallal. Ott rögtön odanyújtja a „főnök úr” elé a reskontó.

    - Nézd-e, Kecske!

    A főnök úr arca nem mutat semmi változást sem.

    - Hát mit néznek rajta? – tör ki, és szabja tovább Elbeszélgető Sándornak a legújabb őszi kabátot.

    - Nono, trafikos, nono – kiáltja János. – Nézd meg a Naplót.

    Miután a kecskekaszinóban pipa, szivar, cigaretta, bot, ruha és nylevelés mellett Napló is kapható, könnyen meg lehet nézni. A főnök úr előveszi a zsebből a szemüveget, feltartja magasra, azután az orrával alábújik, és felüti a Naplót a tizedik oldalon. Ott áll:

    Kis lottó
    Temesvári húzás: 48, 86, 51, 41, 3.

    - No – mondja a főnök úr – hát mit nézzek én ezen? Hisz nem jött ki egy sem.

    Szegény János barátunk elhalványodva nézi. Hát nem. Rosszul van nyomva ez az újság. Nézzünk másikat.

    S lázasan kezdik bontani a másik lapot. Ugyanaz az eredmény. A harmadikat, negyediket, ötödiket. Mind, mind egyforma. Csak éppen a Jánoséban van úgy. Ó, ó, én Uram és én Istenem, mi van itt? Mely csalfa szirének űzik a kokett bajuszú Jánossal játékukat?

    Pedig nem. Nem szirének, hanem földi halandó. János is kitalálja hamar, mert fölemeli az öklét a levegőbe haraggal.

    - No megállj, Batlalábú kompaktor!

    János Szatymaz tekervényes útjain ádáz haraggal keres, stilétes bottal a kezében, bizonyos Batlalábú kompaktort, aki neki külön újságot nyomtatott. Halál, halál lesz ennek a vége, uraim – több nagy fejnek bánatos halála.

     

Szegedi Napló, 1893. júl. 19.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf