Agyagfalvi Hegyi István: A trianoni karácsonyfa

Fiacskám, tudom, megcsalódtál:
azt hitted, nagyobb lesz a fád!
Tetőig érő, fényben égő,
amilyenről már oly sokat mesélt
a te apád…

Tudom, azt hitted: lesz hintalovad
és lesz várad és sok-sok katonád!
És körvasutad, hogy utazzanak
zöld fák között, zörgő pléh-hidakon
s alagutakon át…

Apádnak volt, – neked már nincs, fiam!
Látod, látod: ez itt a Trianon!
Neked az angyal ruhát hoz s cipőt,
neked már nem jut játékos öröm,
szegény kis magyarom!

De ne búsulj! lesz ez még jobban is!
Nem lesz mindig ily fekete karácsony!
Terem még dúsabb, fényesebb fenyő,
ott, hol apádnak,… csak el kell menni érte
át a határon!

Törüld le könnyed, de sohse feledd,
hogy elrabolták karácsonyi álmod!
Fogadd meg itt, e csonka fa alatt,
hogy fiadnak a szép magyar karácsonyt
visszavarázslod!

Fogadd meg: tanulsz, ember lesz belőled,
hogy legyen egykor sok, sok katonád
s elmehess a hiányzó nagy fenyőkért
a hegyekbe,… zörgő vashidakon
s alagutakon át!