Sértő Kálmán: Az én karácsonyom

Kék fényű, halk téli estében
Az angyalkincstár pénze hull,
Vállon vereget a puha hó,
A két szemem könnybe borul.
Karácsony van, úgy veszem észre,
Túl fényesek az ablakok,
Míg én a bankok árnyékában
Fillértelenül ballagok.

Az én karácsonyfám ott fent van
Messze a szélverte hegyen,
Hol keserű jégcsapcukraim
Zörrennek össze estelen.
Nékem árvának a Természet
Díszített ma ünnepi fát,
Szívemben nagy bánat ver fészket,
Amint járom az éjszakát.

Már nem lázongok, mint tűzhányó,
Aludttejnél is jobb vagyok,
Megünnepelem ma karácsonyt,
Sóhajtás nélkül ballagok.
Csendes vagyok, mint prímás mellé
Koporsóba tett hegedű,
Csavargók karácsonyát élem,
Egyszerű ünnep, egyszerű…

Szabadság, 1939. december 24.; Esett a hó, 1939