Gabányi Árpád: Aba Sámuel

Jöszte én nemzetem, leventék, vitézek,
Mindnyájan, akiket jó magyarnak nézek,
S valamint a gyermek, kiből férfiú lett,
S bánja, mit a gondos szülő ellen vétett,
Nagy sor évek után sírját fölkeresve,
Bocsánatot kér a rögtől térdre esve, –
Te úr te paraszt, földünk műves népe,
Vándoroljunk a Múlt nagy cinteremjébe.

Egy beomlott sírhoz vezetlek titeket;
Gyöp sem veri hantját, fejfáját sem leled,
Hírét is megvette a hazugság szája,
S ezredéves balhit nehezedik rája.
Pedig fölkent ura volt ám a magyarnak,
Kit az elátkozott göröngyök takarnak,
Királya a szegény, leigázott népnek,
Melyet, mint farkasok marcangolva téptek
Jövevény bitangok, tolvaj álbarátok,
Kiknek emléke is reám örök átok.
A szűkölködőnek alamizsnát osztott,
Keblére ölelte a derék parasztot;
Darócban is látta az ő embertársát
S a szívben kereste az Isten képmását.
Apául tisztelték ifjak és vének,
Apa volt, igazi apja nemzetének.
Azt szerette csak, ki a magyart szerette,
Parancsolót nem tárt idegent felette.
S kik hoztak másokat földünkön aratni,
Kik e drága hazát el akarták adni,
Pártütő vajdáknak lett ádáz bakója,
Hogy dicső népének a hazát megóvja,
S a rágalom nyelve éppen azért marja,
Mert elleneinket sújtotta hős karja.

Jertek hát magyarok az apa sírjához,
S a kit egy ezredév méltatlanul átkoz
Annak az emlékét állítsuk fel újra.
Maradjon örökbe, fiúról-fiúra.
Senki se gyalázza hazánkért elestét! –
Vegyük ki a múltnak sírjából szent testét;
Bemocskolt köntösét mossuk meg fehérre,
Koronáját tegyük vissza ősz fejére.
István után ő volt harmadik királyunk,
S első azok közt, akiket megbántottunk.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


Szózat Egyesület