Czifra József: Hadifogoly kesergő

      /Enghien-Edingen, 1945 telén/

Csak egy ebédre küldjétek el őket,
Kint a dróton kívül vidáman élőket,
Egy fogoly ebédre!
A bigyó rendszerint lötyög, mint a „wasser”,
Mikor ránéz, szinte megborzad az ember.
Hámozatlan krumpli három szem, ha akad,
S a jó habarás, mint a csiriz ragad.

Csak egy jó ebédre küldjétek el őket,
A rengő pocakot, tokát viselőket,
Egy fogoly ebédre!
Reszkető kezekkel, kidülledő szemmel,
Éhező kutyaként, úgy zabál az ember.
Mintha ennél jobbat sohse evett volna,
Pedig csak utána korog még a gyomra!

Csak egy tejbigyóra küldjétek el őket,
A rajtunk mindig gúnnyal nevetőket,
Egyetlen ebédre!
Mikor a lágerben üvöltöz a jó nép,
Kajáért magyarok! – beütött a jólét!
Mikor a moslékgyár kialszik úgy délben,
S a nagy ebéd után itt maradunk éhen!

Küldjétek el őket csak egy vacsorára,
Egy negyed kenyérre, fél csajka csájára!
Csak egy vacsorára!
Tizenhatod kenyér „csavarásért” ugrik,
És már tíz hónapja húzzuk itt a lutrit.
Mikor az angol cég fakingot ád enni,
S marad a magyarból csontváz, egyéb semmi!
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Sártenger közepén egy lyukba beásva,
Csak egy éjszakára!
Mikor a fácánok rongyba burkolóznak,
S köhögve, hörögve múltról álmodoznak.
Mikor a téli szél tépi szét a sátrat,
S nyikorogva lassan ólompercek járnak!

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára,
Csak egy éjszakára!
Akik már hat éve háborút csináltak,
S most jóllakottan tárgyalgatni járnak.
Akik életükben még csikket nem szedtek,
S mégis megtalálták, mit nekünk kerestek!
Hogy bújnának össze éhezve és fázva,
Mikor az ínség a sátrakat bokázza.
Hogy szedné a csikket, kaparná a kiblit,
Megtanulna lopni, az anyja keservit!
Bőgve imádkozna: egy morzsával többet.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket!
Csak egy éjszakára!...

In: Józsa László Árpád – Pintér Ernő: „…drótok közé zárva”.
 A ménfőcsanaki leventék belgiumi hadifogságban és szénbányában,
1944-1947. Győr-Ménfőcsanak, 2011.