Rakovszky József: A rab éneke

Szabadság! Rólad énekelni
legszentebb ihletem,
kergetni felhőnyájakat
szép mennyeden.
Nyergelni villám-ménesednek
szikrázó, vad lovát
s vágtatni tenger csillagon
tovább, tovább!

A képzeletnek könnyű szárnya
egyetlen vigaszom,
hisz a tyrannus börtönét
oly rég lakom.
Nincs zöld mező, sem árnyas erdő,
mely lényem rejtené,
csak tört szívem üzen, ragyog
az ég felé.

Szabadság! Rólad álmodozni
be szép, be jó nekem,
míg fogvatartó láncomat
még csörgetem!
A nap már szundikál az égen,
lehajtja homlokát,
s mire kél, fejem veszi
a porkoláb.

Pilis, 1955. április 29.