Tatay Sándor: Egy téli nap Badacsonyban, 1950-ben

Turistáink télen, de még ősszel és tavasszal is idegenkednek a Balaton környéki túráktól. Érthető, hisz síelésre pompásan alkalmas terepek várják őket a főváros közvetlen közelében, s valóban leszállsz Badacsonyban a déli vonatról, egy pillanatra elszorul a szíved. Ahol fürdőzők vidám tömegével volt tarka a part, karcsú vitorlások ringtak, sípoló hajók öntötték a túlsó part nyaralóit, ahol annyi dalt csalt ajakra a part tüzes bora, most csak a szél süvít a jég felett, csak a kopasz jegenyék integetnek mélán. Szomorkásan fordítasz hátat a jeges Balatonnak és elindulsz a hegy felé…

    Néhány száz lépés után, ha megállsz és visszatekintsz, a Balatonnak már széles panorámája tárul eléd, a tihanyi félszigettel, a Szentgyörgy sarokig. A szomorkás hangulat, mi lent elfogott, egy pillanat alatt eltűnik. Szemed előtt a Balaton téli élete. Itt a domboldalon a hó már csak ritka foltokban fehérlik, elmarta a Badacsony oldalába be-beszökkenő déli szél s a nap, mely kétszeresen szórja ide sugarait. Egyszer az égről, egyszer a jég tükréről.

    Különösen meleg ennek a domboldalnak az éghajlata. A déli szél mindig, mintha itt hagyná a tengerről hozott enyhét, az északi szelet meg felszabdalják a Badacsony bazaltsziklái s ő megjuhászkodva tér ide elpihenni.

    De lent a Balatonon még keményen áll a jég. Kis karavánok közlekednek rajta a fonyódi és badacsonyi móló között. Távolabb körbe vágott lékek körül halászok sürgölődnek, éktelen csápjaikat nyújtogatják a jég alá.

    A nap átsüt a szakadozott felhők között, dús sugárnyalábok omlanak a tó végtelen síkjára. Sötét és fénylő foltok tarkázzák az eget, amely a Balaton színén soha nem egyhangú. Hosszú rianások furcsa ákombákomokat rajzolnak rá. A gyér hó hullámosan rakódik le s ezek a hullámok itt a Badacsony lábánál különös módon helyezkednek el. Az északi szelet kettéhasítja a hegy, egyszerre keletről, nyugatról hajtja a lábánál a hullámokat, vagy hordja a futó havat. Alattad, ahogy lenézel, látod a nyomát. Ott csapott össze a két óriás testvér. A hullámok két oldalról futnak a jég tükrén s megragadt hóbuckák, a napfényben csillogó jégtorlódások jelzik a csata nyomát.

    A jégről a parti nádasra siklik a szemed. Amilyen néma a fürdőkabinok környéke az állomásnál, olyan hangos itt a part a nádvágók sokaságától.

    Katonás rendben álló szőlőkarók között vezet utad a Kisfaludy-ház felé. Most, hogy kopaszok a tőkék, pompásan tárulnak eléd a teraszosan bevágott szőlők óriási támfalai. Nincs az országban egyetlen hely sem, ahol ilyen hatalmas munkát kellett végezni, hogy telepíteni lehessen a tőkéket és nincs egyetlen hely sem, hol illatosabb, tüzesebb bor teremne.

    Ha körülnézel ilyenkor télidőben s nem sajnálsz érte néhány lépést tenni, szemtanúja lehetsz a dolgozó paraszt legnehezebb munkájának, a forgatásnak.

    Benn állnak a derékig érő sáncban. Tél közepén is ingujjra vetkezve vágják, döngetik hatalmas csákányaikkal a kemény, köves talajt. Jó tíz lépésre állsz bár tőlük, reng alattad a föld, mintha gránát sebezné. Aki a Badacsonyban bort iszik, gondoljon arra, hogy csak néhány hektoliteres bort termő területről is gyakran többszáz köbméter követ kell kicsákányozni s eltalicskázni, évente ötször, hatszor a vízmosásokba, vagy bástyákba rakni.

    Válts néhány szót a csákányozó paraszttal, mert a tájhoz tartozik a rajta élő emberek gondja, öröme, s ha tárt lélekkel járod a hegyet, részed legyen ebben is.

    Ilyenféle gondolatok közt érsz el a Kisfaludy-házhoz. Néma most ott minden, csak a forrás halk csobogása hallatszik. Csak ilyenkor igazán a tiéd ez a táj. Ilyenkor tudod igazán zavartalanul szemügyre venni a hegy minden bájos hajlatát. Nem vonja el semmi figyelmedet s észreveszed a bástyákba épített római korabeli oszlopokat, koporsórészeket. A télen unatkozó gazda szívesen fogad, betérhetsz a Szegedi Róza-ház udvarára. Mesebeli emlékek ébrednek fel benned, ha megállsz a csodálatosan szép és kedves árkádok alatt.

    Mikor a Kisfaludy-házhoz értél, néhány percre aggódás fog el, mert ködfelhő ereszkedett a hegy koronájára, de nem időztél ott egy óra hosszat, már eltűnik s a nyomán fehérbeöltözött fák maradnak, közben pompásan bontakoznak ki szürke takarójukból a híres badacsonyi bazaltorgonák. Mint megannyi óriás emelkednek ki a leomlott kövek tömegéből s a hatalmas szálfák törpévé válnak alattuk. Szemed le sem tudod venni róluk, úgy indulsz felfelé. Csak egy gondolatnyi idő s elérsz a Rózsakőhöz. Egyszerű lapos kő ez, csupán híressé vált nevét véste rá valaha egy regényes lélek. Az a legenda járja, ha egy legény és egy leány háttal a Balatonnak szótlan leülnek erre a kőre, egy esztendőn belül egy pár lesz belőlük.

    A tó felé nézel és a látóhatár még jobban kiszélesedett. Átlátsz a fonyódi dombokon, át a zselici nádasok közt csillogó jégre. Balra előtűnik a remekül csipkézett felső part. Csak a félszigetek csúcsi láthatók, de turista ösztönöd megsejti a kibontakozni készülő csodát. Sietve indulsz feljebb s öt perc sem telik bele, eléred a Hertelendy-emléket, a Balaton környékének egyik legpompásabb kilátópontját. A már lefelé induló nap fényében csillogó jég még élesebbé teszi a szépvonalú felsőpart kontúrjait. Kisebb-nagyobb félszigetekként hajolnak a Balatonra a kisörsi, ábrahámi, szepezdi szőlőhegyek. Messze a tihanyi félsziget kék vonala zárja le a látóhatárt. Ha kissé balra tekintesz, előtted a felsőpart, gyönyörű dombvidékével, csodás vonulataival, kúpalakú dombjaival, a völgyekbe húzódó számtalan fehértornyú falujával.

    Gyönyörködnél az alattad gördülő csillék játékában is, ha nem szorulna el szíved a fájdalomtól. A Badacsony bazaltkoronáját hordják azok a csillék, ezek a mesebeli apró, nagyerejű is ördögök, amelyek hegyeket cipelnek tova.

    Egy iramodás csak s fent sétálsz a Badacsony négyzetkilométernyi lapos tetején, melyet mint kariatidák tartanak fejükön a nyúlánk bazaltoszlopok. Itt már összefüggő hótakaró s lehullott zúzmara borítja a földet. A fák is fehérek az imént elvonult köd nyomán. Kint jársz a hegy déli peremén, a lombtalan fák között itt is, ott is előtűnik a tó tükre. A lehulló zúzmara csodálatos földöntúli üveghangot ad s ebbe vegyül a Balaton jegének szüntelen muzsikája, ahogy halkan sóhajtozik a nap simogatására.

    Elhaladsz a régi omladozó menedékkunyhó mellett s észrevétlenül tűnik eléd a hegy egyik legszebb pontjára épített kőkereszt. Ez szokott minden badacsonyi kiránduló célja lenni. Innen már látod a szigligeti szép kikötőt s elég tűnik a györöki félsziget csúcsa.

    Még pompásabb a kilátás, ha leereszkedsz néhány lépcsőn a kereszt elé rakott bástyához. Itt felülről tekinthetsz néhány magánosan álló bazaltzsákra. A vízszintesen rétegződött oszlopok olyanok, mintha óriások rakták fel hevenyészve a lábuknál heverő hatalmas lapos kövekből. Az oszlopok teteje is lapos. Fényes téli napokon rókák szoktak ott sütkérezni. Ha ott találja el a vadász, csáklyával kell lepiszkálni, mert komoly turistafeladat megmászni egyik-másik oszlopot. Ha a bástyánál a tó felé fordulsz, ballábadnál fekszik a híres harangozó kő. Olyan ez, mint a többi ezer meg ezer tömb, de ha valami kemény tárggyal ráütsz, úgy szól éppen, mint a harang s olyan hangosan, hogy meghallják lenn a tóparton is.

    Innen az országos kékjelzés mellett – mely sajnos már csak itt-ott van meg – megtalálod az utat a tetőn át a hegy északi oldalára, a Kőkapuhoz.

    Merőben más, mint az előbbi, de még talán csodálatosabb kilátás tárul itt eléd a két hatalmas sziklafal között. A Balatonból nem látsz itt már egy foltocskát sem, de előtted áll a tapolcai medence a világon páratlan hegyalakulataival. Előtted Gulács, a Tóti hegy, odébb a Csobánc, Haláp, Szent György-hegy. Távolabban még a Somlyó kék körvonalai is látszanak. Mind testvérei a Badacsonynak. Ugyanolyan magányosan emelkednek ki a lapályból, vagy ha földtanilag pontosabbak akarunk lenni, megmaradtak bazaltkoronájuk védelme alatt a vulkánok e régi emlékei és a lapályt ásta köréjük az idő. Kemény koronájukat most az ember pusztítja, hordja s a megmaradó suta halmok ismét könnyebben válnak majd az idők martalékává.

    A Csobánc várromjait nézed s megelevenedik előtted az az idő, mikor páratlan élénk és kultúrával dúsgazdag élet folyt e dombok vidékén. Sehol az országban nem épültek ilyen sűrűn egymás mellé a várak. Csobánc, Szigliget, Rezi, Tátika, Sümeg, Vázsony egymásnak integetnek a táj felett és lent a lapályokon szinte látod az ide-oda száguldó régi lovasokat, hallod a sok útszéli csárda zaját.

    A kurta téli délutánból nem futja már, hogy eljuss még a hegy 443 méteres legmagasabb pontjára, ahol most csak a háborús légi megfigyelők futóárkainak nyomait találnád. A kilátótornyot felrobbantották. Elindulsz a piros jelzésen a menedékház felé. Nehezen leled meg az utat, mert a jelzett fákat is kivágták a zavaros évek erdőrablói. Arról álmodozol utadon, hogy megszűnik az erdő pusztítása, megszűnik a bánya robbantásainak zaja, a Badacsony teteje teleépül üdülőkkel, szállókkal s a kőkereszttől kötélpálya hordja majd a Balatonra és vissza a nyári szabadságukat itt töltő dolgozókat, a fák alatt táborozó úttörőket.

    Régi badacsonyi képeslapHa másképpen nem, a rókák nyomán eltalálsz a menedékházhoz vezető lépcsőkig. Mert holdas éjszakákon következetesen ezeken a gyalogutakon sétálgatnak a sziklák vörös lakói a rókák. A megrongált lépcső ismét csodás sziklaalakulatok közt vezet, s a Zrínyi Ilona Pihenőnél szemed elé tűnik a menedékház.
A legszebb badacsonyi bazaltorgonák alatt áll sötét fenyőfákkal körülvéve. Stílusosan, nádtetejével szépen beleilleszkedik a környezet hangulatába.

    Mielőtt bemennél a magyar stílusban épült oszlopos, tornácos házba, megállsz a teraszon, s most már a Badacsony negyedik, nyugati oldaláról szemléled a kilátást. Akik Olaszhonban jártak, azt mondják a sokat emlegetett nápolyi kilátáshoz hasonlít az itt elébünk táruló kép.

    Szemben a szigligeti romok, melyeknek sejtelmes megvilágítást nyújt most a lenyugodni készülő nap. Félszigetként nyúlik a Balatonra a szigligeti Belső hegy. Tagjai, a Királynészoknyája, a Rókarántó most éles kontúrokat kapnak az ellenfényben. Rajtuk túl a hegyek mögé mélyen benyúlik a szigligeti öböl. Aztán a Hosszú hegy, mint fekvő nagy madár nyújtja csőrét a vízre.

    RodostóA lenyugvó nap színjátékát már a menedékház ebédlőjéből, a pattogó kandalló mellől élvezed. Valóban csodálatos tünemény ez. A szivárvány minden színében tündöklő sugarak mintha sietve utolsó nagy táncot akarnának lejteni a Balaton jegén; cikáznak ide-oda, ezerfelé robbannak a torlódásokon, a jéghullámokon, a hó megüvegesedett kristályain.

    Csak mikor a lámpát behozzák, akkor nézel körül a szép kék magyaros bútorokkal berendezett ebédlőben. Ugyanilyen barátságos lesz a hálószobád is. És a Balaton igéző játéka ott sem szűnik meg. Ilyenkor, tél vége felé gyújtják fel a levágott nádasokat. Ha kitekintesz az ablakon, látod köröskörül a parton s messze a Kisbalaton rengetegében mindenfelé fellobbannak a tüzek s csillognak egész éjszakákon át megsokszorozódva a jég tükrében.

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf