Ábrányi Emil: Gyermeksírás
Megszoknám én a csatatért,
A sok kiömlő drága vért,
Mindent meg tudnék szokni:
Csak gyermeket ne hallanék,
Ne hallanék
Keservesen zokogni!
Megszoknám, hogy a holtakat,
A harcmezőn elhulltakat
Már-már ne is sirassam:
Csak gyermeket ne hallanék,
Ne hallanék
Szepegni félve, lassan! …
Megszoknám, hogy az emberek
Virága vérben hempereg
És egymást tépi széjjel:
Csak gyermeket ne hallanék,
Ne hallanék
Fel-felzokogni éjjel!
Megszoknám, bármily gyász nekem,
Hogy dudva nő a földeken,
A máskor dús lapályon:
Csak gyermeket ne hallanék,
Ne hallanék
Kenyérért sírni fájón!
Minden csapást, minden nyomort,
Amit ma földünk nyögve hord,
Mindent le tudnék bírni:
Csak gyermeket ne hallanék,
Ne hallanék
Zokogva sírni, sírni! …
1916