Zsabka Kálmán: Trianon
A gőgös Trianon, mint madár a férget,
Sok-sok szabad hazát darabokra tépett.
Azt hitte, nincs erő, meghalt az akarat
S a béke, mit hozott, azt hitte, úgy marad.
Azt mondta, ő az úr, ő, földön és egen
És gázolt kedvire elalélt népeken.
Megállj, te gőgös úr! Még nem halt meg Turán!
Hadúr már útra kelt hófehér paripán,
A szélben ott lobog büszkén ős zászlaja
S alatta hömpölyög sok megrabolt fia.
Megállj hát, kapzsi váz! Ne tovább! … Arra nézz!
Látod villogó, vadszemű sok vitézt?
Az mind téged keres, az mind téged kutat…
Mondd csak, ha szökni kell, találsz-e majd utat?
Nem lesz az a térkép, mit írtál tenmagad,
Örökös szemfedőd? – Hiszen már most szakad!
S ahol oly részegen rendezted orgiád –
Nem lesz majd sírod is szép márványpalotád?
Nos, nagy úr, rémület nem üt ki arcodon?
Nem remegsz, nem inogsz, te tolvaj Trianon?
Békéd, az átkozott, a te véredbe fúl…
Trianon! … koronád maholnap porba hull…
Porba hull, mert a fej vérzik már, melyen áll…
Jön Hadúr s véle jő a bosszuló halál!