Rakovszky József: Berlini hajnal

Berlinben megmozdult a nép
a szolgatartók ellen
s felzúgott, mint a nyári ég
fájdalmas bőszületben,
mert nem tűrhette el tovább
a fricskás szolgaságot,
hogy arculüssék szent jogát
a moszkovita bábok.

Egy díszes autó utasa
csitítva szólt az utcán
s nem volt, ki végig hallgassa,
mi „jót” üzent a kormány.
A bábrendszer miniszterét
a tömeg verte orrba.
Bár inkább ott a helyszínén
kötélre húzta volna.

A tüntetőkre harckocsik
tiportak rá kegyetlen”
s a nép megrázta láncait
a gyilkos sortüzekben.
A magdeburgi gyárkapuk
kidőltek sorra, végig.
– Munkások nem rabok vagyunk! –
Ez harsogott az égig.

S ha vannak még, kik azt hiszik,
hogy végül győz a zsarnok,
nem látnak, csak az orrukig
s butábbak, mint a barmok!
A munkásság örök rokon,
haragja ősi törvény,
a német barikádokon
már elbukott az önkény!

– Nézd, nézd a hajnal bíborát,
mint hősök drága vére!
Most lebben el az ó-világ
az új idők tüzébe’.
Oh hála, ébred már a nép
nyakán lazult a járom,
holnap bilincsét zúzza szét
s túllép a szolgaságon!

Pilis, 1953, VI. 24.