Bálint Sándor: A szegedi népélet szakrális gyökerei

Nem kell bizonyítgatnunk, hogy a földrajzi táj bizonyos szellemi környezetet is föltételez, amely a tájban élőember múltját, életét, kultúráját tükrözi. Szeged a Tisza és Maros összefolyásánál jellegzetes vízvidéket alkot. A szegedi határ változatos talajú földjével, virágzó mezőgazdasági kultúra kifejlődését tette minden időben lehetővé. A szegedi ember az élet anyagi föltételeinek biztosítása mellett szülőföldjén természetesen sajátos, tájból sarjadt kultúrát álmodott és valósított meg, amely irodalmi és művészeti múltján, népéletén és városképén éppúgy meglátszik, mint tájszólásán vagy konyháján. Külön kis szegedi világ ez, alig van törzsökös magyar város, amelyen a genius loci ihletését ennyire éreznénk1. Milyen kár, hogy e jellegzetességekben megnyilvánuló szegedi humánumot alig ápoljuk.

    Úgy gondoljuk azonban, hogy a földrajzi és szellemi táj szintézise még nem tükrözi Szegednek teljes képét, lényegét. E totális megismerés érdekében egy még alig elemzett tájképző erőre, a szakrális energiák titokzatos, de éppen titokzatosságukban annyira közvetlen és mély hatására, katolikus áhítatformák, jámborsági divatok, kultuszok különleges szegedi életére szeretnénk a következőkben rámutatni.

    A magas egyházi kultúra mindig kereste a maga örök dogmáinak, időtlen tanításainak korszerű kifejezését, megfelelő stílusát, népszerűsítést. Számol az egyes korok és népek vallásos igényeivel, hozzájuk próbál alkalmazkodni, hogy a lényeget ezzel is élményszerűbbé tegye híveinek lelkében. Az Egyházból sugárzó kultikus, liturgikus, erkölcsi ösztönzések és hagyományok minden időben jelentékeny közösségképző tényezőnek bizonyultak, amelyeknek együttes hatása a táj arculatán, a társadalom egyéniségén is meglátszik. Ezt a hatást próbáljuk Szeged múltjából megkeresni.

    Megbízható adatok hiányában nagyon bajos írnunk Szeged legelső keresztény kultuszrétegeiről, a bizánci Egyház hagyományairól. Kétségtelen, hogy egyebek között a közeli Oroszlámos görög kolostorának hatása Szegedre is elért és minden hyperkritika ellenére is valószínűnek kell tartanunk, hogy a Szent Dömötör templom dedikációja ennek a görög missziónak emlékezetét, tovasugárzását őrzi2. A nomád magyarság mélyen szívébe zárta a pásztorok és vitézek bizánci védőszentjét3. Bizonyára nem véletlen, hogy Szent István a kornak éppen legkimagaslóbb hazai papját, Szent Gellértet teszi meg a vidék püspökévé, hogy a táj romanizálása, egyúttal a magyar királyság szakrális áramkörébe kapcsolása minél hamarabb végbemehessen. Bizánci atavizmusokkal azonban még később is találkozunk4.

    A román stílus a népvándorlás után bontakozó új Európának tükröződése. Az építészetben valami parasztos erő, határozott vonalak uralkodnak: a templom Isten vára, a mennyország erődje. A román nem ismeri az öncélú dekorációt, minden a nagy egészért: az üdvösségért van. A szobrok és freskók expresszionizmusa a chiliazmus szorongó elragadtatását, az újonnan megkeresztelt népek naiv lelkendezését, mágikus igézetét fejezik ki. A román kor egyetlen fönnmaradt szegedi szakrális emléke a kőbárány (Agnus Dei)5, amely a város címerébe is bekerült. A legújabb kutatások szerint az ábrázolásnak ez a legkeletibb emléke Európában, de hazánkban is a Duna vonalától keletre társtalanul áll. A Dunán-túl kibontakozott bencés kultúra az Alföldön is hódított és elterjesztette a clunyi reformnak a képzőművészetben is megnyilatkozó eschatológikus szellemét, más szóval: Szeged már az Árpádkor elején virágzott és belekapcsolódott Európa egykorú katolikus szellemtörténetébe6. Az ábrázolás hátteréhez tudnunk kell, hogy a katolikus hit egyik alapdogmájában, a megváltásban a középkor derekáig, körülbelül a koldulórendek elterjedéséig a triumphális mozzanatot érezték a hívek döntőnek: Isten Fiának diadalát a sátánon, a halálon. A középkor első felének reprezentáns jelképe tehát ne ma feszület, hanem az égi dicsőségben trónoló Krisztus király. Az ábrázolás kétségtelenül kapcsolatban van a X. század chiliaszta szorongásaival, a Megváltónak az első millenniumra való várásával. Ez a triumpháló szellem különösen a gazdagon kiképzett kapubejáratokon nyilatkozott meg, hogy a templomba igyekvő hívekben üdvös áhítatot ébresszen. Főlega legfeltűnőbb helyen, a szerkezeti súlypontot képviselő timpanonban helyezték el e megváltásra emlékeztető alkotásokat: a megdicsőült Krisztust, a sátánt legyőző Szent Györgyöt, Szent Mihályt és – ami bennünket itt érdekel – Isten Bárányát, amely egyébként az Apokalipszis szellemében fogant: a Sion hegyén álló Bárány „az uraknak Ura és a királyoknak Királya”7.

    Itt mindjárt megjegyezhetjük, hogy a románnak ez a magasztos szelleme később még a falusi gótikában is éreztette hatását. A tápai templomra gondolunk, amelynek patrónusa Szent Mihály arkangyal, a mennyei seregek vezére, az Utolsó Ítélet Krisztusának hírnöke, egyúttal pedig a jó halálnak középkori védőszentje8. A kis templom homlokzatán bizonyára ott volt a szennek az a jellegzetes, lelkeket mérlegelő ábrázolása is, amely Kassán, Sopronban szerencsésen fönn is maradt. A templom belső kiképzésén is ez a triumphiális szellem uralkodott. A szentélyapszis freskótöredékeiből a románkori Maiestas Domini-témának egy sajátosan fogalmazott változata, a missa divina bontakozott ki: a szentély apostolfreskói közrefogják – éppen úgy, mint az Utolsó Vacsorán – az Oltáriszentségben rejtőzködő Krisztust.

    A román kor legjellemzőbb szentjei, akiknek tiszteletét főleg a bencések terjesztik, Szeged vidékén is befogadásra találnak. A bencés lélekgondozás körültekintő bölcsességét mutatja, hogy a román kor félnomád, szilaj társadalmának azokat a szenteket ajánlja, akiknek életében a lovagi virtus, a harc öröme, a diadal érzése csillan meg, akiknek példájában a gyermeteg barbárok megszentelt önmagukra ismerhettek.

    A titokzatos Szent György lovag9 nevét viseli a régi felsővárosi plébániatemplom, amely a legújabb kutatások szerint a bencések régen kialakult, általános magyarországi templomtípusát mutatta: a háromhajós, három félkörös építésű, kéttornyú, lapos mennyezetű bazilikáét10. Kora a XIII. század elejére tehető. Egyébként a legendás eredetű oroszlámosi bencés monostornak11 is Szent György volt a védőszentje.

    Szent Mihály arkangyalról Tápéval és Szentmihály-telekkel kapcsolatban már szólottunk.

    Valószínűleg még az Árpádkorba nyúlik vissza Szent Miklós szegedi kultusza is. Szent Miklós sokrétű tisztelete mellett Szegeden különleges szükségletet elégített ki, ugyanis a középkorban többek között a vízenjárók tisztelték védőszentjükül. Tudnivaló, hogy Szent Miklós a XI-XII. századnak talán legnépszerűbb szentje volt. Ereklyéinek Myrából Bariba való translatiója után kultusza a nyugati egyházban is meggyökeresedett. Főleg a bencések buzgólkodtak tiszteletének terjesztésén. Emlékezetét többek között számtalan középkori templomdedikáció és patronátus őrzi, ez utóbbiból csak kettőt emelünk ki. Legendájának egyik mozzanata alapján a diákoknak lett égi pártfogója. Ebből a tiszteletből sarjadtak a ma is élő Miklós-napi játékok és szokások12. Szegeddel kapcsolatban azonban mégegyszer nyomatékosan utalunk arra, hogy Szent Miklós Európa-szerte a vízenjárók tisztelték különös odaadással. A Szent tisztelete szorosan kapcsolódik a középkori vízi közlekedés kibontakozásával13. A kultikus tradíciónak, a vallásos népemlékezetnek hihetetlen szívósságát mutatja, hogy a XVIII. században letelepült minoriták templomuk védőszentjéül Szent Miklóst választották, pedig egykori temploma már régesrégen romokban hevert.

    Szent Márton14 tiszteletét a Szegedtől délre eső Martonos falu neve őrizte meg, amelynek középkori temploma15 napjainkig román elemeket rejteget. Ismeretes, hogy a Szent hazánk területén született. Vitéz lovag volt, majd jámbor keresztény: mintha a magyarság új sorsát példázta volna. Nem csoda, ha tiszteletét már maga Szent István adaptálta. Ennek nyomán kultusza hazánkban mindenfelé felvirágzott.

    Szent Ányosnak (Anianus), a bencések kedvelt szentjének16 egykorú tisztelete a környéken Ányás-puszta nevében maradt fenn, Pusztaszer közelében. Az elnevezés talán a szeri monostor kultikus hatásával hozható kapcsolatba.

    Tudjuk, hogy a Zalavári bencés apátságban Szent Adorján vértanú kultusza ősi soron virágzott. Nem csodálhatjuk tehát, hogy egyik szeged-vidéki birtoka, Mártély, szintén a Szent nevét viselte17. Bizonyára ezzel a kultikus áramlattal kapcsolatos Adorján falu neve is a Tisza mentén, Zenta közelében.

    Az Árpádkori monasztikus kultúra és a belőle sarjadzó élt leglelke szerint opus Dei volt. A létnek ez a liturgikus rendje, kozmikus derűje a nép lelkialkatának, a primitív ember mágikus istenélményének, annyi kiszámíthatatlan tényezőtől függő életmódjának különösen megfelelt. Nem csoda tehát, ha a szeged-vidéki vallásos népélet is sokat megőrzött ennek a szellemnek ihletéből. Elég csak néhány liturgikus tőről, bencés ösztönzésből fakadt szegedi népszokásra utalnunk, amelyeket egyedül az autochton lakosságnál találunk meg, a távolabbi környék telepes, vagy asszimilált magyarságánál már nem. Ilyenek a Jézus keresésének nyomai a szegedi és tápai népnél18, a liturgikus határkerülés19 csökevényei az alsóvárosi feltámadási körmenetben. Szent György vitéz népszerű a szegedi gyermekek világában is: az ismeretes naphívogató versike bizonyára még ebből a korból való. A jövő kutatás fogja megállapítani egyéb népszokásaink, hagyományaink jelentékeny liturgikus ihletét is.

    A monasztikus rendek kései hatását őrzi a XIII. századból való Csonka-torony, amelyen a Franciaországból plántált ciszterci gótika szelleme csillan meg20. A torony esetleg az egresi ciszterci apátság építő tevékenységével hozható kapcsolatba.

    Szeged virágzását, folytonos fejlődését mutatja, hogy IV. Béla szabad királyi városi rangra (1246) emeli. A szegedi urbanizáció kibontakozását a kolduló rendek: ferencesek és dominikánusok letelepedése is igazolja. A román stílust a gótikus vallásosság váltja fel.

    A gótikus áhítat szellem természetesen a védőszentek jámbor divatján is meglátszik. A régiek mellett újabbak válnak népszerűvé. Utalhatunk Szent Katalin nevére, aki egyes homályos följegyzések szerint egyúttal városunk védőszentje is volt a középkor végén21. Szegedi kultuszát vértanúságának eszköze, a kerék magyarázza: a vízimolnárok hivatásuk mennyei pártfogójaként tisztelték. Tudjuk, hogy a franciskánusok különös lelkesedéssel karolják fel a szent atyafiság kultuszkomplexumát22. Városunkban, sajnos, egykorú nyomai nem maradtak fenn, az alvegyi templom23 Szent Anna dedikációja azonban bizonyára ennek emlékezetét őrzi. Hatása azonban a szeged-vidéki nép ösztönös mélységekben gyökeredző Szent Anna-kultuszában napjainkig érvényesül24.

    A fönnmaradt faragásokból ítélve a várbeli gótikus Szent Erzsébet-templom Szeged legfényesebb egyháza lehetett25. A templomot 1433-ban Bertrandon de la Brocquiére francia utazó nagyon szépnek találta26, pedig ő sokat látott, sokfelé megfordult. Sajátságos – anélkül, hogy följegyzését meg tudnánk magyarázni – az istentiszteletet kissé magyarosnak találta benne. A templom történetéről egyébként alig van adatunk. Miután azonban tudjuk, hogy a konventuális ferenceseknek (provincia Mariana) legkésőbb 1316 óta a Palánkban templomuk volt, némi valószínűséggel az övékének tarthatjuk27. Templomukat állítólag a hívek alamizsnájából építették, de Nagy Lajos feleségének, Erzsébet királynénak támogatásával ékesítették volna fel28, aki védőszentje szegedi templomának ügyét bizonyára szívén viselte. Ne felejtsük el azt sem, hogy a ferences harmadrendek mennyei pártfogója Szent Erzsébet. Nem lehetetlen, hogy éppen ez a Szent Erzsébet templom őrizte azt a vérző ostyát29, amelyről Laskai Ozsvát röviden megemlékezik.

    A szegedi dominikánusok30 Szent Miklós-kolostora Szent Miklós kolostora (1319-1529) fontos műhelye lehetett annak a balkáni missziós tevékenységnek, mely a középkor utolsó századaiban a magyarság szakrális érdekeinek biztosítására irányult. Életére nézve, sajnos, kevés adattal rendelkezünk, ezek azonban igen jelentősek. Elég csak Szegedi Péter O. P. nándorfehérvári és Szegedi Batka Tamás O. P. moldvai püspök31 nevére utalnunk. Természetesen a dominikánus harmadrend32 is virágzott Szegeden.

    A középkori Szegednek apácakolostora is volt: a Szentlélekről nevezett premontrei női prépostság. Alapítási évét nem ismerjük, de az 1510. premontrei-rendi reformban jelentős szerepet játszott és a magyar nyelvű kódexirodalom művelésében (a Lányi-kódex egyes részei, továbbá az újabban feltárt Szegedi-kódex) is szép érdemei vannak. Az apácák fennmaradt névsorában több törzsökös szegedi nevet találunk, amely arra utal, hogy a prépostság a várossal szorosan összeforrt33. A dedikációval kapcsolatban megemlíthetjük, hogy a Szentlélek-kultusz szellemtörténeti háttere még tisztázatlan. Feltűnő azonban, hogy éppen a középkor végén hazánkban is igen sok Szentlélek-dedikációval találkozunk, ami bizonyára nem véletlen. Gondolhatnánk a római Szentlélek-társulat hatására34, amely betegápolással foglalkozott és Európa szerte kórházakat alapított. Adatok híján nem tudjuk megállapítani, hogy a szegedi premontrei apácák foglalkoztak-e betegápolással, a dedikációból mindenesetre lehetne rá következtetni. Egyébként a római Szentlélek-társulatnak, amely számos lelki kiváltságot élvezett, több szegedi polgár is tagja volt35.

    A középkor végén jelennek meg Szegeden az obszerváns ferencesek36, akiknek kultikus hatása páratlanul mély és napjainkig tart.

    A bogomil, huszita eretnekség magyarországi déli vidékein a XV. század folyamán annyira felburjánzottak, hogy visszaszorításukra a Szentszék Jacobus de Marchia franciskánust küldötte apostoli inkvizítorként az országba. Jakab testvér rajongó fanatizmusával jelentékeny sikereket ért el. A magyar husziták egy része Moldvába menekült előle. Huzamosabb ideig tartózkodott Szegeden is, bizonyára nem ok nélkül. Bogomil-nyomok a szegedi néphagyományokban itt-ott ma is felcsillannak. Egyik ereklyéje: háncsfonatú karszéke a Havi Boldogasszony Múzeumban ma is látható. Az Egyház szentként tiszteli.

    Szegednek másik obszerváns vendége Kapisztrán János volt, aki 1455 őszén fordul meg először Szegeden. Hallgatói nem fértek el a templomban, a szabadban kellett számára szószéket rögtönözni. Kapisztrán vezeti Szegedről Nándorfehérvár fölmentésére azt a keresztes néphadsereget, amelynek Jézus a vezére. A sereg tekintélyes részét éppen a szegediek teszik, akik Kapisztránt még életében szentnek tartják. Egyik szegedi polgárnak néma fia az ő imádságára szólal meg.

    Mind Kapisztrán Szent János, mind Márkai Szent Jakab a franciskánus rend szigorú, obszerváns irányához tartozott. Ők voltak Sienai Szent Bernardinnal együtt a vezérei annak a XV. században elterjedő franciskánus mozgalomnak, amely főképpen a szent szegénység megtartásában a Poverello eredeti eszményeit akarta követni és amely a reneszánsz világias szellemével szemben új spiritualizmus útját szerette volna egyengetni.

    Az obszervancia a maga fiatalos önbizalmával friss lendületével a belső franciskánus reform végrehajtása mellett is sok új mozgalmat kezdeményez. Új, vagy újszerűen fogalmazott kultuszokat terjeszt. Így Jézus Szent Neve, a Szent Család, Szent Anna tiszteletét, főleg azonban a Szeplőtelen Fogantatás elszánt védelmezését, a Napbaöltözött Asszony (Jelenések könyve 12) kultuszát tekinti szívügyének az Egyházon belül a dominikánusokkal szemben, az Egyházon kívül pedig a husziták és bogomilok ellen, akik Mária tiszteletét teljesen tagadásba vették. Az obszerváns mozgalom ifjú erejében, harci kedvében még ennyivel sem elégszik meg, a Szeplőtelen Szűz oltalma alatt ugyanis világtörténelmi jelentőségű propagandát indít a terjeszkedő török hatalom ellen. Ez a Napbaöltözött Asszony franciskánus felfogás szerint eltapossa a lábánál heverő bűnt, megalázza az eretnekeket és hitetleneket. A félholdat egyszersmind a török pogányság szimbólumának is érzi, amelyen azonban a Mária-jelképezte kereszténységnek diadalt kell aratnia. Elég csak Kapisztrán szerepére utalnunk.

    A mozgalom Európa szerte hullámokat vert és hazánkba Szegedre éppen vezérei hozták el. Cesarini Julián pápai követ már 1444-ben az obszervánsoknak ítéli oda a konventuálisok szegedi templomát és kolostorát. Erre a mariánusok nagy tettre határozzák el magukat. 1452-ben ide Szegedre, a magyar obszerváns mozgalomnak talán főfészkébe tartománygyűlést hívnak össze, amelyen új provinciálist választanak Igali Fábián személyében, aki a mariánus ferencesek hanyatlását megállította. A magyar konventuálisoknak a Regula szellemében való megújhodása tehát Szegedről indult ki. A reformmal különben a mariánusok azt is elérték, hogy szegedi templomukat és kolostorukat megtarthatták. Az obszervánsoknak tehát új hajlékot kellett építeniök. Így épült föl aztán a mai templom és kolostor a Havi Boldogasszony tiszteletére.

    Templomunk dedikációja tehát Róma egyik legősibb és leghíresebb Mária-kultuszára, a S. Maria Maggiore-bazilika alapításának legendájára és a vele kapcsolatos Havi Boldogasszony-kegyképre utal. A mi templomunk eredeti főoltárképe ennek a kegyképnek volt másolata, de később, talán még a XVII. században Makóra került. Most is a makai öreg templomban látható. Ennek helyét foglalta el egyelőre tisztázatlan körülmények között, de bizonyára még a török hódoltság idején a Napbaöltözött Asszonynak ma is tisztelt kegyképe.

    A Napbaöltözött Asszony tartotta együtt a maga misztikus erejével és védelmezte meg a pusztulástól, szétszéledéstől Szeged katolikus magyar népét és mentette át a hódoltsági sors emberfeletti megpróbáltatásain. Ismeretes, hogy a török csak Szent Ferenc alázatos és szegény fiait tűri meg a hívek között. A klastrom hatása egyetemes. A portától az egész török birodalom területére érvényes útleveleket szereznek a szegedi barátok. Az obszerváns szellem most virágzik ki Szegeden, gyökereit mártírok vére is megszenteli. Csak utalunk rá, de ebben az összefüggésben nem fejtegethetjük, hogy népünk egy része a XVI. század folyamán elfogadta ugyan Kálvin János vallását, de a reformáció Szegeden nem tudott megerősödni.

    A templom és kolostor története kétszáz esztendőn keresztül szinte teljesen azonos a város történetével. Hatása azonban ennél is szélesebb körűvé válik, hiszen a szegedről kiinduló egykorú dél-magyarországi ferences misszió hatásaként máig virágzó búcsújáró hellyé, elsőrangú kultuszcentrummá fejlődik.

    A csanádi egyházmegye megmaradt, de nagy szétszórtságban élő katolikus népét a szegedi gvárdián kormányozta, mint vicarius generalis, jóllehet városunk a középkorban a kalocsai egyházmegyéhez tartozott. A szegedi barátok voltak azok, akik Szegeden kívül még legalább tizennégy hódoltsági hely lelki gondozását ellátták. A szegedi házfőnök kezébe futnak össze ennélfogva Dél-Magyarország pasztorációjának és egyházkormányzásának szálai nemcsak a csanádi püspök felhatalmazásából, hanem a Propaganda Fidei helyesléséből is. Az itteni híveket a licentiatusok, félpapok, a hódoltság korának híres világi apostolai vezetik, akik rendszerint Szent Ferenc helybeli kordás társulatának is elöljárói, és akik irányításukat a szegedi kolostorból kapják37.

    A XVII. századból vannak az első biztos adataink a később méltán nagyhírűvé lett havi búcsúra (aug. 5.). A templom kiváltságos helyzetét, misztikus tekintélyét jelentős mértékben erősítette az 1650. évi jubileumi búcsú is, melyet X. Ince hirdetett ki. A pápa a dél-magyarországi hívek szorongatott helyzetére való tekintettel megengedi, hogy a jubileumi búcsút az előírt feltételek mellett odahaza is elnyerhessék. Minthogy a Havi Boldogasszony templom messze tájon egyedül állott, a vidéki hívek 1652 októberében ide zarándokoltak a búcsú kegyelmeinek kiérdemlésére38.

    A jámbor néphit Szeged 1686. évi fölszabadulását, továbbá Savoyai Jenő híre zentai győzelmét a szegedi kegykép közbenjárásának tulajdonította39. A Napbaöltözött Asszony szegedi kultuszában az obszervanciának Máriához való lovagi hűsége, önfeláldozó helytállása így egyesül a magyar védőbástya-szerep, keresztény hivatástudat élményével. Az Auxiliatrix Szegediensis azonban egyúttal egy szakrális magyar táj királynéja is: hatása Szeged és Dél-Magyarország vallásos népéletében emberi magatartásában napjainkig érvényesül.

    A barokk időben a templomra és a búcsújáró kultuszra új hivatás várakozik. Ismeretes dolog, hogy Szeged megmaradt magyarsága ebben a században és a következő elején ötvennél több délvidéki törökdúlta falut száll meg és telepít újra40. Ez a teleoülés a Tisza bánáti és bácskai partjain sugárszerűen történik, kiindulási pontja Szeged városa. A település igen nehéz körülmények között történt, mert a szegedi magyarok egyáltalában nem részesülnek semmiféle kedvezésben, ugyanakkor azonban a németek és szerbek erősödését mindenképpen előmozdították. E kivándorolt hívek lelki gondozását a csanádi egyházmegye akkori paphiánya miatt, de különösen a törökkori vándorapostolság hagyományaképpen hosszú évtizedeken át az alsóvárosi barátok látták el, tehát a szegedi rajok továbbra is megmaradnak az anyaváros szellemi hatása, az Auxiliatrix Szegediensis oltalma alatt. Megtartják különben a maga ősi tisztaságában tájszólásukat, szokásaikat, a mindennapi élet jellegzetes szegedi vonásait. Természetesen a rokonsági kapcsolatokat is fenntartják a nemzetségnek otthon, Szegeden maradt tagjaival. A havi búcsú így új jelentőséget kap: nemcsak a búcsújárás, azaz a vezeklés és elégtétel alkalma, hanem hazatérés is.

    A szegedi kegyhely zarándokai a XVIII. századtól fogva tehát, ha nem is teljesen, de legnagyobb részben a kivándorolt szegediekből kerülnek ki. A települések indítékai közül leginkább az anyagi érdekeket, gazdasági vonatkozásokat szokták hangsúlyozni, a szellemi háttér sokszor marad rajzolatlan. A moldvai csángókhoz, vagy a kanadai franciákhoz hasonlóan, a szegediek elviszik magukkal és megőrzik a szülőföld lelkét is, amikor kénytelenek kivándorolni. Ez a magatartás mélyen keresztényi, lényegében a szentek egyességére emlékezte.

    A XVIII. század vallásos újjászületésében a havi búcsú mellett két kultikus élményforrást kell kiemelnünk. Az egyik összefügg a barokk vallásosság korszerű áramlataival. Itt főleg a pestis-védőszentekre, a Szentháromság-kultuszra és a szenvedő Jézus tiszteletére gondolunk. A másik pedig az egykorú német bevándorlással kapcsolatos. A német telepesek több sajátos áhítatformát hoznak magukkal. Csak a Mariahilf-kultuszt és céhek német ihletésű patrónusait, továbbá Szent Vendel tiszteletét emeljük ki. Vizsgáljuk meg rendre őket.

    A kor nagy járványait a szegedi nép is Isten büntetésének érzi. Az égi harag kiengesztelésére a szentek közbenjárását kéri és a kor általános szokásának megfelelően Szent Rókushoz és Szent Rozáliához folyamodik. Az 1738. évi gugahalál emlékezetére emelték a járványkórház közelében a Rókus-kápolnát, amely köré a XVIII. század folyamán új városrész települt, e dedikáció nyomán Rókus néven. Megemlíthetjük itt még, minthogy a vész augusztus 1-én kezdett alábbhagyni, a város ünnepélyesen megfogadta, hogy ezt a napot száz éven át a legnagyobb ájtatossággal fogja megünnepelni. Előző nap szigorúan böjtölt, a fogadalmi napon, Vasas Szent Péter ünnepén körmenetben vonult a kápolnához, ahol szentbeszédet és miség hallgatott. A fogadalmat 1838. évben megújították41.

    A barokk Szentháromság-tisztelet dogmatikai és szellemtörténeti összefüggései, hazai vonatkozásai még jórészt feltárásra várnak. Itt csak néhány szempontra utalunk. Ismeretes a habsburgi barokknak eleven kapcsolata a spanyol katolikus szellemiséggel, amelyet a karmeliták és főleg a jezsuiták közvetítettek. A Szentháromság titka Loyolai Szent Ignác misztikájában talált sajátos hangsúlyozásra, amely Lelkigyakorlatainak szellemében is tükröződik43. A dogma az egykorú jezsuita lélekgondozásnak egyik legfőbb forrása és eszménye volt, amely az épületes irodalomban, ájtatossági gyakorlatban éppúgy érezteti hatását, mint a szakrális művészetben, amely szemléletesen próbálja a nagy titkot a hívekhez közelebb vinni. A kultuszáramlat időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a rendi kereteken túl a barokk időkben, a habsburgi Közép-Európában igazán egyetemes jelenséggé válik, sőt tőkéi a vallásos népéletben még manapság is gyümölcsöznek.

    A társaság ihlette közép-európai barokk városokban mindenütt találkozunk a Szentháromságnak reprezentatív főtéri ábrázolásával, de a jámbor divat egyéb városokban is általánossá válik, sőt a falukba is leszivárog. Hirtelenében csak Buda, Pozsony, Győr, Sopron, Kecskemét, Szabadka, Újvidék, Kassa Szentháromság-szobraira utalunk, amelyeket jórészt fogadalomból, illetőleg engesztelésből állítottak.

    A Szentháromság-kultusz hullámai a XVIII. század első felében Szegedre is elértek és jelentős részük volt főleg a sokfelől összeverődött palánki (belvárosi) lakosságnak homogén emberközösséggé alakításában.

    A Szegeden virágzó Szentháromság-tiszteletnek számos nyoma és emléke maradt fenn. A Szent Dömötör templomban Szentháromság társulat működött44 – külön oltára is volt –, amelynek úgylátszik45 az összes céhek testületileg is tagjai voltak, mert valamennyi zászlajának egyik oldalára szinte kivétel nélkül a Szentháromság képét festették46, a másikon természetesen a céh védőszentjét. A korból több Szentháromság emlékről is van adatunk, amelyek, sajnos, nem maradtak ránk. Így a Palánkban, a mai Klauzál téren a híres Kárász család egyik sarjának állított fel 1734-ben ex voto egy Szentháromság emléket, mert a hagyomány szerint béresét hirtelen haragjában agyonütötte47. A kultusz annyira szívéhez nőtt a város híveinek, hogy a szobrot több ízben megújították. Csak az 1879. évi árvíz után emeltek helyette másikat, amely most a Fogadalmi templom előtt áll. Alsóvároson a Szentháromság utcában a templom közelében Szentháromság-kápolna is állott (1721)48.

    A szegedi Szentháromság-kultusszal van szellemi összefüggésben a vidékünkre annyira jellemző napsugaras díszítés49, amelyet a parasztházak utcára néző végén, oromfalán lehet látni. A barokk Szentháromság jelkép (az ismeretes háromszög, közepén sugárzó szemmel) szakrális népművészeti motívumként hamarosan kikerül a templomokból és feltűnik a szegedi, majd a környékbeli nép hajlékaiban is. A házakra nemcsak díszítés okáért, hanem azért is alkalmazták, hogy a bennük lakókat megoltalmazza a gonosz lélek kísértéseitől, rossz emberek szándékától. Föllelhetjük különben utcaajtókon, kapukon, kemencék előtéin, régebben a vízimalmokon is a napsugarat, mint az oltalmazó Szentháromság jelképét. A hívek később talán már el is felejtették a rendeltetését, a nép hagyománytisztelténél fogva azonban mai napig fennmaradt. Érdemes tudnunk, hogy ez a díszítés a maga gazdag változataival az ország más vidékein ismeretlen. Csak Szeged környékén, továbbá Bácskában, Temesközben található meg, de elsősorban mindig csak azokban a falvakban, ahová városunk népfölöslege a XVIII. század folyamán kivándorolt. A szegedi tájszólás mellett magukkal vitték ezt a díszítést is. Ezzel új lakóhelyükön is a Szentháromság oltalmába ajánlották magukat, de emlékeztette őket régi szülőföldjükre, Szeged városára is50.

    A XVIII. század folyamán városunk lakói a palánki temető felé, a szőlők között egy kápolnát emeltek Jézus szenvedésének tiszteletére51. A kultusz szintén jezsuita ihletésből fakadt. Híres Agónia-társulataik (Congregatio bonae mortis)52 a kínszenvedés misztériumában való elmerüléssel, a vezeklésnek a barokkra annyira jellemző exaltált-patetikus gyakorlatával a jó halál kegyelmét akarták kiérdemelni. Ezt a komoran ünnepélyes áhítatformát a század nagy járványai is erősen ihlették. Bár Szegeden a Jézus Társasága ebben az időben nem tudott gyökeret verni53, kultikus hatása ezen a téren mégis érvényesült. Van egy néphagyományként fönnmaradt adatunk54 arra, hogy egy népmisszión a jezsuita atyák önmagukat kilencágú korbáccsal keményen ostorozták. Az így elérzékenyült és hangosan zokogó nép bűnbánatra indult. Más városok analógiája alpján – addig is, amíg adatok nem igazolják – föltesszük, hogy a szenvedő Jézus szegedi kultusza ennek a jezsuita missziónak gyümölcse. Biztosan ebből az ösztönzésből sarjadt ki később a szegedi Kálvária.

    A Szeplőtelen Fogantatással kapcsolatban már megemlékeztünk a Napbaöltözött Asszony obszerváns eredetű tiszteletéről. A kultusz a XVII. század folyamán jezsuita ösztönzésekre új színekkel gazdagodik. Egyfelől a Regnum Marianum55 barokk államkoncepciója bontakozik ki a nyomában. Másfelől viszont a Habsburg uralkodók, főleg II. és III. Ferdinánd kezdeményezéseire utalhatunk. A két szál hazánkban a XVIII. századra természetesen összefonódik.

    III. Ferdinánd, amikor Bécset a svéd veszély fenyegette, fogadalmat tett, hogy a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére emlékoszlopot fog állítani. Úgy is történt. Az emlékművet a jezsuiták „Am Hof”-temploma előtt állították fel. A király megfogadta, hogy a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét ezentúl egész birodalmában ünnepélyesen fogja megülni és a dinasztiát, továbbá népeit és országait a Szeplőtelen Szűz oltalmába ajánlotta56. Az uralkodó példájára, a jezsuiták buzgólkodására a Szeplőtelen Fogantatás köztéri szobrainak állítása – éppúgy, mint a Szentháromságé – hamarosan egyetemessé vált. Sok helyen a két ábrázolás egy szobron történt. Később nemcsak háborús veszély, hanem járványos betegség idején is tesznek fogadalmat. A Szeplőtelen Fogantatás oszlopa57, az egykorú felírások alapján, szakrális jelentésén túl dinasztikus szimbólummá is vált. Főpapok, főurak, városok (Pozsony, Győr, Sopron, Esztergom, Pest, Buda, Tata, Kassa, Nagyvárad, Temesvár, stb.), jámbor társulatok buzgólkodnak a felállításán.

    A Szeplőtelen Fogantatásnak Szegeden is több egykorú emlékoszlopot állítottak. A palánki58 már eltűnt, a felsővárosi Szent György-téren álló kevéssé jelentős, eredetéről nem tudunk semmit. Annál inkább megragadó az alsóvárosi Havi Boldogasszony templom előtt álló szobor, amely igénytelenségében is kifejező alkotás59. A tetején álló Mária-szobor régebbi és csodastevő hírben állott. Az emlék egyébként 1752. évben a szegedi nép fogadalmából és Tóth József szenátor áldozatkészségéből készült60.

    Nepomuki Szent János tiszteletének időszerűségét egykorú kanonizációja (1729) adja meg. Minthogy a Habsburg-birodalom területén élt, érthető, ha a Szentet a cseheken kívül a magyarok és németek is mintegy földijüknek érezték és tiszteletét azonnal felkarolták61. Egyébként most is a dinasztia járt elől a jó példával. Életének egyes mozdulatait lelkipásztori szempontból kitűnően lehetett hasznosítani. A gyónás titok vértanúja volt, tehát a tiszteletére alapult jámbor társulatok (hazánkban tudtunkkal Kalocsán és Temesvárt) tagjai főleg mások jóhírének tiszteletben tartására kötelezték magukat. Ennek az erénynek ápolása a hazai városok újonnan összeverődött ismeretlen előéletű lakossága körében igen üdvösnek bizonyult, mert a kölcsönös bizalom légkörét, a közös élet legfontosabb feltételtét készítette elő. A Nepomuki Szent mártírhalálának körülményeiből az is érthető, hogy a vízenjárók, hídon, kompon átkelők, utasemberek védőszentje lett. Szegeden is olyan népszerűvé vált, hogy hamarosan háttérben szorította Szent Miklósnak és Szent Katalinnak, a víziélet két régi szegedi védőszentjének tiszteletét. Egykorú ábrázolásaival a város belterületén az alsóvárosi templom egyik művészi oltárképén62 találkozunk. A határban több helyen áll a szobra, így a tápai kompnál, Dorozsma és Sándorfalva alatt a Fehértő közelében, továbbá a Maty hídnál63.

    A német bevándorlással kapcsolatban a délnémet barokknak több jellegzetes áhítatformája is elkerült Szegedre.

    A XVIII. század friss török élménye magyarázza a Mariahilf-kultusz64 villámgyors elterjedését, amely kapucínus eredetű ugyan, de hamarosan egyetemessé: törökverő, dinasztikus szimbólummá válik. Eredetéhez tudnunk kell, hogy Bécs (1683) ostroma alkalmával Lipót Passauban a kapucinusok Mariahilf-kegyképe előtt könyörgött a kereszténység ügyéért. A győzelmet később ennek az imádságnak, illetőleg az Auxilium Christianorum mennyei közbenjárásának tulajdonította, ami természetesen a kegyképet páratlanul népszerűvé tette. Alig van XVIII. száazdbeli közép-európai katolikus templom, amelyből másolata hiányoznék. Egy-egy másolat sokszor szintén kegyképpé válik, magyarrá honosul65 és nagymértékben hozzájárul a felszabadult országrészek katolikus újjáépüléséhez. Egy részüket a magyarországi német bevándorlók hozzák magukkal, mint régi hazájuknak divatos, közkedvelt Mária-kultuszát, egyúttal mint oltalmazó törzsi jelképet.

    A szegedi Mariahilf-kultusz első nyomaival a XVIII. század folyamán találkozunk. A Hősök Kapuja táján állott a Mariahilf-kápolna (Maria Hülf Capelle)66, amely még a század végén elenyészik ugyan, de emlékezetét a Segítő Boldogasszony-út (ma Boldogasszony-sugárút), a régi Dömötör templomnak egy fogadalmi tárgyakkal ékes, tehát közkedvelt Mariahilf-oltárképe67, továbbá egy Segítő Boldogasszony-patika őrzi éppen a régi kápolna közelében.

    A céhrendszetr már a középkorban is virágzott Szegeden. Erről, sajnos, keveset tudunk, de az 1522. évi egyházi tiszteletlajstrom68 szerint igen sok mesterember élt Szegeden. A XVIII. száazd folyamán bevándorolt német isparosok69 a török hódoltság fájdalmas ceruzája után kétségtelenül hozzájárultak egy civilizáltabb életszínvonal kialakulásához, urbánusabb igények felébresztéséhez, merész túlzás azonban azt állítani, hogy a városnak magyar polgári kultúrája kizárólag az ő önfeláldozó asszimilációjukból született volna meg. Ennek a kérdésnek fejtegetése messzire vezetne bennünket. Elégedjünk meg itt annyival, hogy az ősi szegedi céhek is megújhodnak, főleg azok, amelyek népi szükségleteket elégítenek ki (szűcsök, csizmadiák, fazekasok, kovácsok, gombkötők, stb.), sőt a német céhek is alkalmazkodni kezdenek szegedi vevőkörük magyar ízléséhez70.

    A céhek védőszentjeinek71 váltakozó kultusza is visszatükrözi ezt a folyamatot. A magyar céhek nem igen simulnak a német patrónus-divatokhoz, hanem lényegében a középkori hazai gyakorlatot eleveníti föl. A csizmadia céh Szent István királyt, a mészáros Szent Lukácsot, a gombkötő Szent Lászlót, a szíjgyártó Szent Györgyöt, a szűcs Szent Bertalant, a fazekas Ádámot és Évát, a bognár Szent Katalint, a lakatos Szent Pétert tisztelte égi pártfogójául. A német céhek magukkal hozzák ugyan a maguk hagyományos védőszentjét, így a bognárok Szent Leót, a késesek Szent Kiliánt, a kötélverők Szent Posthumust, a kalaposok valószínűleg Szent Jakabot, a cipészek Szent Erhardot, a takácsok Szent Szeverint, a kádárok és a német szabók Szent Annát, de ezek a védőszentek nem tudtak Szeged kultikus talajában meggyökerezni. Így a bognárok Szent Leó-kultuszát hamarosan felváltja Szent Katalinnak helyi hagyományokból táplálkozó tisztelete. Szent Anna már a középkor óta főleg az asszonyok védőszentje volt, tehát már funkciót töltött be. A kádárok és német szabók szakmai kultusza elsorvad és Szent Orbánnak72 már régen magyarrá honosodott tisztelete bontakozott ki mellette. A többi német védőszentek tisztelete is a XIX. század folyamán lassanként elenyészik.

    Német földmíves bevándorlók terjesztik hazánkban a XVIII. száad folyamán Szent Vendel73 tiszteletét. Kultusza olyan frissnek bizonyult, hogy az ősi Dömötör-kultusz háttérbe szorul mellette. A szegedi pusztán kápolnát is emeltek a tiszteletére. A földmívelés kibontakozásával kultikus jelentősége hanyatlani kezdett ugyan, egykorú oltáránál azonban az alsóvárosi gazdák még ma is szívesen mondatnak jószágaikért misét. A tápai templomban kilencedet szoktak tartani a nevenapjára.

    A barokk-vallásosság a maga színes, mozgalmas áhítatformáival, kitűnő lélektani érzékével és alkalmazkodásával az autochton szegedi magyarságot, továbbá a bevándorolt németeket és bunyevácokat a vallásos élmény közösségében egyesítette és így kedvező, bár egészen meg nem valósult lehetőségeket teremtett a társadalmi fejlődés számára is.

    Ha Szeged XIX. századbeli történetében vannak is szakrális mozzanatok (templomépítési fogadalom az árvíz után, az alsóvárosi kegyképnek Szeged királynőjévé koronázása, a Jézus Szíve-kultusz kezdetei, a Lourdes-i Szűz tiszteletének meghonosodása), az immanens korszellem mégsem kedvezett újabb ájtatossági áramlatok kibontakozásának. A század historizmusa kegyeletes okokból megtűrte ugyan a régi vallásos hagyományokat, de ápolásukban, fejlesztésükben már tartózkodónak bizonyult. Ez kétségtelenül kapcsolatban van a régi hierarchikus társadalmi közszellem liberalizmus okozta felbomlásával, a város lakosságának a bürokráciával és a kezdődő kapitalizmussal járó felduzzadásával, ami természetesen új, a szegedi múltban már kevéssé gyökerező társadalmi kép kialakulását hozta magával. A modern nagyváros új rétegeinek a szülőföld alig jelent valamit, vallásos életük is elszürkül, szakrális szükségleteik a minimumra csökkennek. Ha a régi helyi kultuszok jórésze még ma is él, az főleg a szegedi paraszt nép érdeme, amely a vallásos életnek gazdag szegedi változatait emlékezetében megőrizte, sőt életalakításában ma is hasznát veszi.

 

/1/ A szegedi művelődés sajátosságairól Bálint Sándor: Szeged a magyar kultúra történetében. Szeged, 1934.

/2/ Reizner János: Szeged története. I. Szeged, 1900 : 20. Óvatosabban Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története alapításától a tatárjárásig. Makó, 1930 : 35.

/3/ Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Budapest, 1938 : 293.

/4/ Álláspontunkat a legújabb kutatások értelmében Moravcsik Gyula is megerősíti: Görögnyelvű monostorok Szent István korában. Szent István Emlékkönyv. I : 421.

/5/ Reizner János: A régi Szeged. II. A kőbárány és a kun puszták pere. Szeged, 1887. és Cs. Sebestyén Károly: Szeged középkori templomai. Szeged, 1938 : 12.

/6/ Szeged első temploma keletkezésének körülményeit, védőszentjét nem ismerjük. A fennmaradt díszes kövek a XI. századra, lombard iskolára utalnak. V. ö. Cs. Sebestyén. 9. Egyes darabok viszont keleti fafaragásra emlékeztető technikát árulnak el. V. ö. Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938 : 165.

/7/ Bogyay Tamás szép tanulmánya nyomán: Isten Báránya. Regnum 1940/41 : 94. skk.

/8/ Szent Mihály hazai kultusza még korszerű feldolgozásra vár, annyi már híres szentjével együtt: Megjegyezhetjük itt, hogy egy másik szeged-környéki falunak, Szentmihályteleknek neve szintén a Szent egykorú kultuszára utal, középkori kőtemploma, amelyet Csánki említ, sajnos nem maradt fenn.

/9/ Népünk ünnepei : 239.

/10/ Cs. Sebestyén 75.

/11/ Juhász 40.

/12/ Népünk ünnepei 103.

/13/ Meisen, Karl: Nikolauskult und Nikolausbrauch im Abendlande Düsseldorf, 1931 : 245 és passim. Ennek a mintaszerű hatalmas monográfiának csak egy hiánya van: a magyarországi vonatkozások elhanyagolása, de ezt jórészt a magunk rovására kell írnunk.

/14/ Népünk ünnepei 297.

/15/ Ma az ortodox szerbeké.

/16/ Szent Ányos orléans-i püspök Attila idejében élt. Az ő bölcs tanácsainak és hathatós imádságainak tulajdonították, hogy Orléans városa megmenekült a hunkirály támadásától. Amikor a francia uralkodók szövetségi szerződést kötöttek, a Szent ereklyéi fölött tettek esküt. Szent Ányost ilyenformán a kora középkorban a királyok védőszentjének tekintették. 1029. translatiója európai esemény volt, híre hazánkba is eljutott. András királyunk viszontagságos egyéni és családi körülményei miatt ajánlotta magát a Szent égi pártfogásába, ezért szenteltette tiszteletére a tihanyi monostort (1055). V. ö. Erdélyi László: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. X. Budapest, 1908 : 6.

/17/ Mihályi Ernő: Szent István monostorai. Szent István-emlékkönyv. I : 378. V. ö. még Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza. I : 678.

/18/ Népünk ünnepei 218.

/19/ Népünk ünnepei 209.

/20/ Cs. Sebestyén 47.

/21/ Damiani László piarista egyik egykorú beszédében, amely a Péró-lázadásról szól, azt állítja, hogy Szeged védőszentje valamikor Szent Katalin volt. Bizonyára az sem véletlen, hogy a XVIII. században kirajzott szegedi magyarság legelső települési helyére, Szőregre magával vitte és a templomdedikációban fenntartotta szülővárosa védőszentjének tiszteletét.

/22/ Kleinschmidt, Beda: Die heilige Anna ihre Verehrung in Geschichte Kunst und Volkstum. Düsseldorf, 1930 passim. Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest, 1940 : 162.

/23/ Gótikus tornya napjaink fennmaradt. V. ö. Cs. Sebestyén 17 skk.

/24/ Kálmány Lajos: Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya. Budapest, 1885.

/25/ Cs. Sebestyén 17 skk.

/26/ Szamota István: Régi utazások Magyarországon és Balkán-félszigeten. 92.

/27/ Erre néhány építési adatból is lehet következtetni. V. ö. Cs. Sebestyén 19-

/28/ Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I. Budapest, 1922 : 270. Az érdemes szerző egyébként téved, amikor azt állítja, hogy Szeged királynéi város volt.

/29/ Gemma Fidei (Hagenau, 1507) sermo LXI: Quarto hoc idem probemus exemplisinnumeris, sic ad orationem beati Gregorii pape panis fuit mutatus in carnem. Et nunc temporibus nostris in plerisque ecclesiis ostenditur hostia cum stillis sanguinis: sicut in abbatia Bathe et civitate Cassoviensi, similiter in civitate Zeghediensi. (Tímár Kálmán szíves közlése).

/30/ Horváth Sándor: A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből. Budapest, 1916 : 204.

/31/ Harsányi András: A domonkos-rend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen, 1938 : 323, 328.

/32/ Harsányi 312.

/33/ Tímár Kálmán: A szegedi premontrei-apácák magyar nyelvemlékei. Szegedi Füzetek, 1934 : 194.

/34/ Pásztor 53.

/35/ A római Szentlélek-társulat anyakönyve 1446-1526. Monumente Vaticana V. passim.

/36/ Az obszevancia szegedi hatásának jellemzésében a következő előadásainkra támaszkodunk: Magyar Búcsúháróhelyek: Szeged-Alsóváros. Korunk szava, 1938; A szeged-alsóvárosi templom kegyképe. Délvidéki Szemle, 1942 : 233 skk.; A Napbaöltözött Asszony: e kötet tanulmányai között. A bennük feldolgozott anyagot itt néhány új adattal és szemponttal egészítjük ki.

/37/ Karácsonyi I : 526.

/38/ A kolostor évkönyvei és oklevelei után.

/39/ Ordinansz Konstantin: P. Libanus hamvai alatt illatozó Titkos értelmű Rózsa, Szeged, 1831 : 44.

/40/ Reizner János: Szeged és Dél-Magyarország. Szeged, 1894. és Banner János: Szegedi telepítések Dél-Magyarországon. Földrajzi Közlemények, 1925.

/41/ Jászai Géza: A szegedi Szent Rókushoz címzett r. kat. plébánia 100 éves története. Szeged, 1905 : 5.

/42/ Reizner III : 174. szerint a kápolna 1739. Szent Erzsébet tiszteletére épült és később kapta a Rozália-nevet. A névváltoztatásban Reiznernek igaza van, de az eredeti Erzsébet-dedikációt illetőleg tévedett. E sorok írója emlékezik még rá, hogy gyermekkorában, amikor a Rozália-kápolna régi helyén állott – ott, ahol ma az árkádok alatt a Klebersberg-emléklap (Te saxa loquuntur) látható – az alsóvárosi öregasszonyok Sarlós Boldogasszony napján itt a kápolnában fodormentát szenteltettek. Ez világosan utal Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozására, azaz a kápolnának eredeti Sarlós Boldogasszony-dedikációjára. A fodormenta-szentelés liturgikus hátterének nem sikerült nyomára jutnunk, de valószínűleg járványok idején tarthatták foganatos szentelménynek.

/43/ Rahner, Hugó S. J.: Die Mystik des heiligen Ignatius und der Inhalt der Vision von La Storta. Zeitschrift für aszese und Mystic. 1935 : 202. skk.

/44/ Oltványi Pál: A szegedi plébánia és a t. piarista atyák szegedi krónikája. Szeged, 1886 : 155.

/45/ Oltványi 150.

/46/ Reizner III : 452. skk.

/47/ Oltványi 164.

/48/ Oltványi 162.

/49/ Sebestyén Károly: Szegedi napsugárdíszes házvégek. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, 1904 : 268.

/50/ Bálint Sándor: A napsugaras házvégek pusztulása. Szegedi Friss Újság, 1936. dec. 25.

/51/ Jászai 5.

/52/ Népünk ünnepei 32.

/53/ A letelepedés kísérleteiről a XVIII. század elején Oltványi 17.

/54/ Oltványi 50.

/55/ Németh László: A Regnum Marianum állameszme. Regnum 1940-41 : 223. skk.

/56/ Missong, Alois: Heiliges Wien. Wien, 1933 : 77,

/57/ Balogh, Augustus Florianus: Beatissima Virgo Maria Mater Dei, qua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae 1872 : 283. skk. jórészüket felsorolja.

/58/ Reizner III : 408.

/59/ Felírása: SIT LAUS DEO PATRI HONOR VIRGINI MATRI FILIAE AETERNAE SAPIENTIAE SPONSAE SPIRITUS SANCTI ET PATRONAE REGNI HAUNGARIEAE XXI JUNII – VIRGO GENITRIX POPULUS TIBI SZGEDIENSIS EREXIT HOS LAPIDES SUSCIPE VOTA ROGAT QUIBUS PERPETUAE INDULGENTIAE 40 ARM SUNT ADNEXAE 1752.

/60/ A templom évkönyve a következőket írja felállításának körülményeiről: …Statua haec ante fores consistens, industria devoti Mariophili Josephi Tóth, Vivis et Senatoris Szegediensis renovatur, columna ipsa cancelli, Statuae item circumstantes, sola effigie antiqua reliqua, novo labore ex lapidibus Buda allatis apparantud, lampades denique in IV. Angelis appenduntur, rursus populus Virgini ad Nives exasse devotus veterem Patrum suorum devotionem reassumit, atque in id, cuncti Cives inferioris Civitatis vonurant, út deinceps ad resuscitandum vterem erga Illibatam Deiparam fervorem cingula septimana tribus deibus, videlicet feria secunda, tertia et sabbato, populus dato signo mediocri campana, vesperi circa horam sextam im aestate, in hyeme circa quartam ad hanc Statuam confluat…

/61/ Népünk ünnepei 264.

/62/ Felírása: SOLI DEO ET HONORI SANCTI IOHANNIS NEPOMUCENI EX PIO VOTO CULTOR DEVOTUS SINCERO VOVIT AMORE. Jelenleg az alsóvárosi Havi Boldogasszony Múzeumban.

/63/ A Szentnek igen hangulatos, fülkébe állított szobra állott a Dugonics utca egyik házán, amelyet oktalanul nemrégen bontottak le. A szobor most a Városi Múzeumban látható.

/64/ Egyebek között Beissel, Stephan S. J.: Wallfahrten zu Unserer Lieben Frau in Legende und Geschichte. Freiburg, 1913 : 100.

/65/ Így többk között Szentantal, Krasznahorka, Bodajk, Tétszentkút, Solymár, Turbék, Doroszló, Vodica, Sottin búcsújáróhelyeink kegyképe.

/66/ Cs. Sebestyén Károly: Szegedi utcák. Szeged, 1928.

/67/ Nem lehetetlen, hogy eredetileg ez volt a kápolna névadó kegyképe. A Dömötör templom lebontása után sokfelé hányódott-vetődött, szinte teljesen tönkrement. Jelenleg szegedi magánkézben van.

/68/ Reizner IV : 97. skk.

/69/ Jenőfi Éva: Adatok a szegedi német telepesek és céheik történetéhez. Budapest, 1932. Passim.

/70/ Reizner III : 449. skk., továbbá Hilf László: A szegedi iparosság története. Szeged, 1929. Passim.

/71/ A céhek mindig olyan szentet kerestek patrónusul, akinek életében volt olyan mozzanat, vagy vonatkozás, amelyet a szakmával kapcsolatba lehetett hozni. A felsorolt védőszenteknél ez az összefüggés a következő: Szent István és Szent László azért vált a csizmadiák, illetőleg gombkötők védőszentjévé, mert csizmás, zsinóros magyar-ruhás ábrázolásban ismerték őket a hívek, nem is szólva arról, hogy magyar szentek voltak. A mészárosok azért tisztelték Szent Lukácsot, mert evangéliumát tudvalevőleg az ökör jelképezi, Szent Györgyöt nyerges, kantáros lovon ábrázolták, ezrét választották a szíjgyártók. Szent Bertalant elevenen nyúzták meg, a szűcsipar ebben valami szakmai analógiát érzett. A fazekasok azzal a földdel dogoztak, amelyből Ádám és Éva is vétetett. A lakatosok Szent Péter tisztelete is érthető: Neked adom a mennyország kulcsait! Szent Katalin vértanúságának eszközét a kereket bognárok készítik. A német céhpatrónusok szerepe nem egészen világos előttünk.

/72/ Népünk ünnepei 249.

/73/ Népünk ünnepei 292.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


Szózat Egyesület