Gyóni Géza: Vén labanc éneke

– Október 6. –

Most jöjj, fedezz be fekete madár.
Feledés lomha szárnya te, födj be.
Jöjj, minékünk már fáj a sugár,
Attól lábad a szemünk könnybe…

Szállj, szállj, fedezz be fekete madár,
Mianyánk – feledés, te födözz be.
Miránk új élet asztala vár.
A régit… azt törjük össze!

Terítve az újon, bíbor a palást,
Ékkő kereszt is ezerszám.
A régin… s régin nem volt soha más
Avult rongy, vérlepte szerszám.

Hej, súlyos arany ez a tál is.
A régin ezt sosem adták.
A régin rongy volt a takaró,
Rongy – zászlócska-darabkák.

Ott Isaszegnél… ott Nagysarlónál
Ott lőtte rongyra az ágyú.
Ej, a bíbort nem fogja golyó,
A rongyot – imádja a bárgyú.

A rongyot… Vert billikomból
Bíborra ma tűznektár csorran.
Valaha… régen arra… a rongyra
Nagyapám vére hullt. Nini, ott van…

A rongy! Hát mégse rohadt el!
A rongyot mért emlegetem!
Szent rongy, suhoghat a bíbor –
Az a rongy lesz szemfödelem.

                                                    1911. okt. 6.