Radó Antal: A pesti Szabadság-téren

– Október 6-án –

Az óriási, sárga ház,
Hol hajdanában annyi gyász
   Meg annyi jaj fakadt,
Ahonnan annyi szörnyű vész
És kő-lágyító szenvedés
   Veré az eltiportakat;

Hol csúf odú meg pincebolt
Hősök siralomháza volt
   S gaztettek színhelye,
Amelyről ha csak olvasnánk,
Káromkodásra nyílt a szánk,
   S undorral lett szívünk tele:

Eltűnt hát az Újépület!
És ím, hatalmas szép teret
   Alkottak a romok helyén,
S egymásután kerül oda
Palota mellé palota
   S szenny helyébe fény.

És – óh öröm! – az ifjú tér,
Hol annyi könny foly s annyi vér,
   Szabadság-tér leve,
S – óh diadal! – ahány az út,
Mely mint sugár a térre fut,
   Mindannyin egy mártír neve.

S a téren, azt rebesgetik,
Majd egy szobor emelkedik,
   Fenségben és dicsőn:
Szabadság-hirdető szobor,
Nagy és csodás, mint az a kor,
   Melynek jelképe lőn.

S azt mondják, hogy mártírjaink
Fel lesznek rája írva mind
   Márvány- vagy érclapon,
És évről-évre ifjú, agg
Elébe zarándoklanak
   Egy szent emléknapon.

Járok-kelek az utakon
S a hősök nevét suttogom,
   És áldom hamvaik porát,
S boldog vagyok köröskörül
Hogy ama ház köveibűl
   Szeme már mit se lát.

De csakhamar lelkem borul
S elémbe egy kérdés tolul:
   „Tán jobb volt ezelőtt…
Tán kár, hogy aki erre jár,
Nem látja többé a sivár
   Nagy emlékeztetőt…”

S lassan leszáll az éj csönd
És hallom, hogy a légbe’ fönt
   Halk sóhajtás repül.
Tán vértanúink lengnek itt,
Talán aggódó lelkeik
   Beszélnek a jövő felűl.

A felhőben, mely ott suhan,
Talán Batthyány árnya van,
   S lenéz, magyar! reád,
S mutatván azt a rém-helyet,
Azt súgja halkan: „Ne feledd
   Október hatodikát!

S mikor megéred a napot,
Min annyi jó hős elbukott
   S min összeestem én:
Gondold át azt a szörnyű gyászt –
És tégy egy csöndes fogadást
   A Szabadság-terén!”

                              1900 körül

[Jegyzet: Az Újépület (Neugebäude) II. József rendeletére épült, 1786-tól váltakozva volt börtön, kaszárnya és katonai akadémia. A szabadságharc után a hazafiak tömlöce, kínzó- és kivégzőhelye lett, 1849. október 6-án itt végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. 1897-ben lebontották, helyén létesült a Szabadság tér, körülvéve nagyszabású palotákkal: a tőzsde /egy ideig a Magyar Televízió székháza/, az Osztrák-Magyar Bank /ma Nemzeti Bank/, az Országos Takarékpénztár stb.; Alpár Ignác, Lechner Ödön és mások alkotásai 1905-re készültek el. Szabadság-szobor a mártírok névsorával nem került a térre, ellenben az I. világháború után a tér négy sarkába az elveszített országrészeket szimbolizáló négy szobrot állítottak, és a jelenlegi szovjet emlékmű helyére a trianoni országzászló alapzatát; a II. világháború után ezeket eltávolították, mint irredenta emlékműveket.]

szozattv


szozat a tiszta hang Gaál plakat Életmű 30 Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo