Radó Antal: A pesti Szabadság-téren
– Október 6-án –
Az óriási, sárga ház,
Hol hajdanában annyi gyász
Meg annyi jaj fakadt,
Ahonnan annyi szörnyű vész
És kő-lágyító szenvedés
Veré az eltiportakat;
Hol csúf odú meg pincebolt
Hősök siralomháza volt
S gaztettek színhelye,
Amelyről ha csak olvasnánk,
Káromkodásra nyílt a szánk,
S undorral lett szívünk tele:
Eltűnt hát az Újépület!
És ím, hatalmas szép teret
Alkottak a romok helyén,
S egymásután kerül oda
Palota mellé palota
S szenny helyébe fény.
És – óh öröm! – az ifjú tér,
Hol annyi könny foly s annyi vér,
Szabadság-tér leve,
S – óh diadal! – ahány az út,
Mely mint sugár a térre fut,
Mindannyin egy mártír neve.
S a téren, azt rebesgetik,
Majd egy szobor emelkedik,
Fenségben és dicsőn:
Szabadság-hirdető szobor,
Nagy és csodás, mint az a kor,
Melynek jelképe lőn.
S azt mondják, hogy mártírjaink
Fel lesznek rája írva mind
Márvány- vagy érclapon,
És évről-évre ifjú, agg
Elébe zarándoklanak
Egy szent emléknapon.
Járok-kelek az utakon
S a hősök nevét suttogom,
És áldom hamvaik porát,
S boldog vagyok köröskörül
Hogy ama ház köveibűl
Szeme már mit se lát.
De csakhamar lelkem borul
S elémbe egy kérdés tolul:
„Tán jobb volt ezelőtt…
Tán kár, hogy aki erre jár,
Nem látja többé a sivár
Nagy emlékeztetőt…”
S lassan leszáll az éj csönd
És hallom, hogy a légbe’ fönt
Halk sóhajtás repül.
Tán vértanúink lengnek itt,
Talán aggódó lelkeik
Beszélnek a jövő felűl.
A felhőben, mely ott suhan,
Talán Batthyány árnya van,
S lenéz, magyar! reád,
S mutatván azt a rém-helyet,
Azt súgja halkan: „Ne feledd
Október hatodikát!
S mikor megéred a napot,
Min annyi jó hős elbukott
S min összeestem én:
Gondold át azt a szörnyű gyászt –
És tégy egy csöndes fogadást
A Szabadság-terén!”
1900 körül
[Jegyzet: Az Újépület (Neugebäude) II. József rendeletére épült, 1786-tól váltakozva volt börtön, kaszárnya és katonai akadémia. A szabadságharc után a hazafiak tömlöce, kínzó- és kivégzőhelye lett, 1849. október 6-án itt végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. 1897-ben lebontották, helyén létesült a Szabadság tér, körülvéve nagyszabású palotákkal: a tőzsde /egy ideig a Magyar Televízió székháza/, az Osztrák-Magyar Bank /ma Nemzeti Bank/, az Országos Takarékpénztár stb.; Alpár Ignác, Lechner Ödön és mások alkotásai 1905-re készültek el. Szabadság-szobor a mártírok névsorával nem került a térre, ellenben az I. világháború után a tér négy sarkába az elveszített országrészeket szimbolizáló négy szobrot állítottak, és a jelenlegi szovjet emlékmű helyére a trianoni országzászló alapzatát; a II. világháború után ezeket eltávolították, mint irredenta emlékműveket.]