Kozma Andor: Könnyű hazafiság

Amelyet szittya ajkaink
Szüntelen emlegetnek,
Világraszóló híre van
A hazaszeretetnek.

Kérdezd az angolt: mit csinál?
– Kereskedem, szól gyorsan.
Kérdezd a lomha törököt:
– Én megnyugszom a sorsban.

Kérdezd a germánt. – Dolgozom,
Hogy első én maradjak.
A franciát. – Tépett gloire-t
Kivívok újra nagynak.

Kérdezd a szlávot. – Álmodom
Hatalmas nagy jövőrül.
A taljánt. – Büszkén olvasom
A múltat minden körül.

S ha kedved aztán a magyart
Úgy megkérdezni támad,
Jobbjával a szívére üt:
Én szeretem hazámat!

Ez így van és ha van hiba,
Nem ebbe’ van, de másban:
Abban, hogy mindent kvittelünk
E szimpla vallomásban.

Mindenki hű és hazafi,
Ki ezt a frázist vallja,
Lehet már aztán céda, cenk,
Az embereknek alja.

Van egy igaz hazafiság:
A sok, nagy kötelesség –
Ej, az már nem nekünk való,
Az nehezünkre esnék!