Lakatos István: Forradalom
Élesítsd a szavad kardok pengéin. Az eszme,
mint a szurony, csillanjék, jéghidegen fenyegetve.
Metsszen amit mondasz, szúrjon-vágjon, sebet osszon,
Őrizd gyűlöleted jól, mint méhében az asszony
magzatát; ápold, növeld és percre se hallgass,
és fogad közé szorítsd, mint koncot a farkas.
Tartsd erősen igazságod. Harapj, legyen egyszer
pajzs, megoltalmazzon. – másszor ártani fegyver.
Nyelved alatt bombák, kezedben tőr: hadirendben
álljon, rőt zászlóval a lázadás a szívedben.
Gyenge minden szó, ha nem fenyeget, ki nem mondd, ha
van köztük amelyért nem jár a golyó s a bitófa.
Először lázadj! Ah, álljon a példa előtted:
mégis-győztes forradalom. A világ ma merő seb,
mégse kíméld, gyújtsd újjá, vágd bele körmödet, aztán
harsonázd a szót fülébe, előremutatván.
1956. november 5.